Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

tsinálsz jó Király? mit gondolsz? mi móddal állhatsz Te e’ kevés hadi készülettel ellene ennek az iszonyú véres szájú vad pogány sokaságnak? tehát kotzkára akarod é vetni Tennen magadat, Vitézidet, édes Hazáddal edgyütt? nem látod é , hogy Vitézeid alig sajdíták-meg meszszéről a’ roppant ellenség’ táborát, s legottan elesett szívek, kiki Hazájába viszsza térni igyekezik? tehát azt sem tudod é, hogy ez a’ maga erejében , és sokaságában bizakodó Pogányság Vitézidnek bátortalanságát észre vévén, már is nyertesnek ál- líttya magát? miben bizakodói tehát óh jó Király, 5s mibe veted reménységedet? Bizonyos, hogy noha a’ Király külsőképpen mint erős oroszlány fo módon viselné, és változhatatlan mutatná magát, még is magában ennyi szorongatásokban nagyon szo- morkodott, és egyedül azon futatta elméjét, miképpen szabadithatná-meg magát fegyveres Vitézit, és az egész Országot, e’ nyilván való veszedelemtől.

Midőn tehát egy kis ideig magában törődvén, tanátskozását folytatná, imé! hirtelen mint a’villám elméjébe tűnik a’Tzelli Szűznek hathatósságra, és erre (mintha egy nehéz szivet szoritó mély álomból felserkent volna) leg-ottan meg-vidul, és

I 2Í f