Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
100 ezektől mentek. Vétek és gonoszság uralkodók nálok, sőt kicsapongások által gondolták isteneiket tiszteltetni. Az emberi méltóság, lélekhalhatlanság félreismertettek, s innen következett , hogy elleneiket gyűlölni, gyermekeiket kitenni, rabszolgákon kegyetlenkedni sat. szabadnak tartották. Illy szomorú időszakban nem kellett-e vájjon minden jobban gondolkodó pogánynak érettebb tanítás, s az emberiségnek megváltoztatása után esengni? Fontoljuk meg továbbá mind azon intézményt, miket Isten tett, hogy az igaz vallást legalább egy népnél — Ábrahám utódainál — fenntartsa ; s mégis e nép csak legkeményebb büntetések következtében hagyá el a bálványzást. Fontoljuk meg, a jámbor atyáknak mikép Ígérte Isten a Megváltót ? ki az ördög s bűnnek országát lerontani sa földnek népétboldogítni fogja; milly világosan irata le öt a jósok által ? hogy eljöttékor minden el nem fogúit megismerhette. Mind ez elmélkedésből tanuljuk az emberi észnek a legfőbb lény- s kötelességeink megismerésében! gyönyörködését, természetünknek romlottságát s tehetlenségünket min- magunkon segítni; de egyszersmind ama jótétemény nagyságát is tanuljuk átlátni s becsülni, mit Istentől nyertünk, hogy t. i. ö egyetlen Fia által minket a pogányság sötétségéből a kereszténység világosságába vezetett. Használjuk üdvünkre e világosságot, mit Krisztus elménkbe öntött. Tegyük le a sötétség cselekedetit s iparkodjunk mindenben Jézus Krisztushoz hasonlók lenni. Vizsgáljuk meg eddigi éltünket, cselekedetinket, beszédinket, gondolkozásmódunkat, bánjuk meg vétkeinket, s töredelmes gyónás által engeszteljük meg az Istent, egyengessük ki ekép az útat az Urnák, hogy hozzánk jöjjön s malasztjával minket megáldjon. Nem lesz ekkor okunk rettegni ama napon, mellyen Fia az égnek felhőiben ismét eljövend, e földnek minden népét megítélendő.
