Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
101 49. §. Boldogasszony fogantatása napja. Mária fogantatása napja igen alkalmasan esik urjüvet idejébe. Mert ha visszaemlékezünk azon időkre, midőn a jósok Üdvözítő után olly igen esengtek, ha eljövetének idejét, s ezzel egyszersmind Urunk születésérei ünnepélyes előkészületet fontolóra veszsziik, ne emlékezzünk meg arról, ki által Krisztus — Istennek örök végzése szerint — e világra jött? Ezt teszszük Roráténál, midőn Isten irgalmasságát dicsőítve , Máriát is üdvözöljük; ezt teszszük továbbá Mária fogantatásának ünnepén is, mert ekkor ama napra emlékezünk , melly napon Mária sz. Anna anyjától megfogantatott. A kér. kath. egyház e jámbor véleménynyel van a bol- dogságos szűz Máriáról: Mária , Jézusnak választott anyja , nem csak minden időben minden vétektől, hanem Istennek különös kegye által, megfogantatásától fogva, az eredendő bűntől is, tiszta és ment maradt. Ezen jámbor véleménynek elfogadását méltán helyesli az anyaszentegyház. Mert ha gyümölcsről a fára , gyermekről az anyára lehet következtetést hozni: hogy Mária, anyja Jézusnak, ki maga a szentség, legszentebb anya vala, igen könnyű elhinni. Bizonyára csak Jézus tiszteletéért, Isten fiáért, mondjuk, hogy Mária nem csak éltében, hanem születésekor, sőt már megfogantatása- kor is, szent volt, s éltét nem úgy kezdette, mint Ádám más fiai, bűnös állapotban, Istennek kegyelme elvesztésében ; hanem ártatlanságban, mint a jó angyalok, kik soha nem vétkeztek; Isten malasztjában, mint első szülőink, mielőtt vétkeztek. íme az anyaszentegyház Máriában az ártatlanság s szivtísztaságnak tökélyes példáját adja élőnkbe követésül. Forduljunk tehát naponként Üdvözítőnk annyjához, kérjük öt mély alázattal, hogy Isten fiától kieszközölje részünkre ama kegyelmet, miszerint szívünk ártatlanságát mindig megtarthassuk , s minden incselkedést a tisztátalanságra legyőzhessünk.
