Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 97 két, szöleiket, a gazdasághoz tartozó különféle szerszámaikat ; nem különben a mesteremberek, elöljárók, tisztség, méltóságban levők azokat, mellyek életök módjához, a házi nép, vagy alattvalóknak állapotához tartoznak, s jegyzőkönyveiket megvizsgálják; miszerint lássák vagy az elömenetet és Isten áldásán örvendjenek, vagy hiányosságokat, és c-zenek javításáról önmagokkal vagy más tapasztalt emberekkel tanakodjanak, értekezzenek. De legyen kiki különös vigyázattal gyermekeire és szolgáló cselédeire. Mert ki övéire és föképen háza népére gondot nem visel, a hitet megtagadta és a hitetlennél alább- való“, úgymond sz. Pál (I. Tim. V. 8.) Legyenek tehát a vasár- és ünnepnapok, előadott intések szerint, előttünk szentek, hogy méltók legyünk ama hajlékba bocsáttatni, mellyben az angyalok és dicsöült szentek szünteleni dicséretek között örök ünnepet tartanak. 48. §. U r j Ö V e t. (Advent) Vallásunk történeten alapszik. Azért igen bölcsen renddé az anyaszentegyház, hogy a vallásnak története bizonyos időkben s bizonyos ünnepélylyel megújíttassék. Ekép az egyház által határozott időszakban, melly ezen okból egyházi évnek neveztetik, hitünk alapítójának éltét mint- egy újólag tüntessük elünkbe, minden évben újólag elmélkedjünk üdvözítőnk élte, az emberiségre árasztott nagy áldozata fölött, hogy hitünk mindig erősebb, reményünk mindig biztosabb, isten iránti szeretetünk mindig nagyobb és érzékenyebb legyen. Az anyaszentegyház először Isten fia földrei jöttének emlékét üli Karácson ünnepén. Hogy pedig ezen ünnepet a hívek méltólag megüljék; 4 hétig leggondosabban készíti el őket arra. Ezen előkészítés Üdvezí- tönk jöttére, mellyel egyházi évünk kezdődik, Ad ven t- nek . (urjövetnek) neveztetik. Ekor az. anyaszentegyház 7
