Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
93 — tönk tiszteletére t. iki a világot hat nap alatt teremté s hetedikén megnyugodott, azaz: megszűnt teremteni. Újszövetségben ez a hétnek első napja, a mikor is az Isten teremtését kezdé, Isten fia halottaiból föltámada , s a szent Lélek az apostolokra szállá. Ez tehát inkább illő a keresztényekhez , kik nemcsak a teremtésben , hanem a megváltásben és a szentelésben is rész vönek; s ezért az apostolok által, zsidók szombata helyett, a vasárnap rendeltetett. (Ap. történ. XX. 3. kor. I. XVI. 2.) Igen fontos okaink vannak, hogy a vasárnapot illően megüljük. Értelemmel és szabad akarattal ellátott teremtménynek fő kötelessége a mindenható T. remtöje , legfőbb Ura , legnagyobb jótevőjéhez legmélyebb tisztelettel s imádással viseltetni. Ha szülőinknek tisztelettel, jótévöinknek hálával, fejedelmünknek hivségge! tartozunk; mennyivel inkább tartozunk mindezzel Isten, legjobb Atyánk, s Urunknak? Neki köszönünk mindent, mit bírunk, benne helyezzük a jelen s jövő éltünkben egész reményünket. S mi mind ezt elismervén , nyilvános isteni szolgálatnál külső jelek által tiszteletünket megadni kétkedjünk? A vasárnap van főleg nyilvá- nes isteni tiszteletre rendelve s azért ez „Ur napjának „is neveztetik. A mennyei karok szünet nélkül áldják az Istent. Valahányszor a hívek az Isten házában megjelennek, hogy sziveiket imádság s éneklésben az Istenhez fölemeljék ; mennyei karokhoz csatlakoznak, véghetlen slegtökélyesebb valóság fölött mély gondolkozásba merülnek. Minden kér. ka- tholikus köteleztetik tehát vasár s ünnepnapokon a nyilvános isteni szolgálatnál megjelenni. Azért legszentebb kötelességünk legyen az isteni szolgálatnál nem csak egész éltünkben megjelenni, hanem külsőleg is mindent, mi isteni tisztelethez s imádáshoz tartozik , megtartani, például: letett föveg- gel menjünk az egyházba, szemeink s kezeinket'emeljük föl ima közt, boruljunk térdre, hogy belső áhitatosságunkat külső jelek által is megmutassuk. A zsidók s pogányoknál a fötakarás a szabadság és függetlenségnek volt jele; a keresztény ember azonban külsőleg is mutassa meg Istentöli
