Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
94 függéséi, s irántai alázatosságát, azért jelenik meg ü leteti föveggel az Isten házában. Imánál szemeink s kezeink fölemelése, Origenes szerint, (Imáds. 31. fej.) a Jelki fölemelkedésnek legalkalmasabb külső jele. Kereszténység zsengéjében a hívek kezeiket gyakran egészen kiferjeszték, s mellök fölött keresztalakban össze is kulcsolták, lmánáli letér— delés, miről már a legrégibb egyházi atyák tesznek gyakran említést, az alázatosságnak jele. Térdelés főleg a bűn— törő cselekedeteknél vala szokásban. A vasárnap megölésére lelkünk üdve is kötelez. Az embernek munka után nyugalomra; több napi munka után pedig nyugnapra van szüksége, hogy testének erejét ki ne merítse. Ha mi testünkről, annak egészsége, táplálata s ruházatáról gondoskodni tartozunk, mi néhány év után porrá lesz : mennyivel inkább vagyunk kötelesek gondoskodni lelkűnkről, melly örökké fenn- maradand ? Fő gondunk legyen tehát lelkünkre, sőt minden földi foglalkozásunk abban öszpontosuljon. Egy nap se múljék el, hogy időt áhitatosságra ne fordítsunk; és e fölött legyenek bizonyos napok határozva, hogy földi dolgaink- s gondjainkat félretéve, egészen ajtatosságra, lelkünk nemesbítésére , értelmünk fölvilágosítására, jó cselekedetek gyakorlására szánhassuk magunkat. Sokféle földi gondba merülve, egyedül a gyönyör és hiúságnak élve, lelkének nemest) szükségeiről, Istenről, s örök rendeltetéséről megfeledkeznék az ember, s erkölcstelenségre vetemednék. A vasárnap főleg a vasárnapi tanításra s az örök igazság fölötti elmélkedésre lévén rendelve, legjobb eszköz annak ellenállani.' Vallásta- nitásnál soknak szivére hat a pap, aluszékonyságából mintegy fölébred, s eddigi lelki állapotát rettegve nézi át, új s jobb fordulatot vesz. Abból tanúlja az ember Isten és felebarátja iránti kötelességeit, jövő élet Ígéreteit reményleni s annak büntetését félni. És hogy e tanítások akaratára is legyenek befolyással s cselekedetei vezéreljék ; a szent mise áldozatnál Isten iránti tisztelet s hálaérzelmek, vélek iránt pedig utálat élesztetnek föl és tápláltatnak.
