Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 59 31. §. A keresztelésnek mostani módja. Ezen régi szertartásokból veszi eredetét a keresztelésnek mostani módja. A megkeresztelendő jelenleg előbb a templom ajtaja előtt megállíttatik. Ez azt jelenti, hogy a keresztség Krisztus anyaszentegyházának a többi szentségek és mennyországnak ajtaja, mellyen kívül van, ki nincs megkeresztelve. Továbbá a pap kérdezi, hogy mi a gyermeknek neve ? és erre valamelly szentnek a neve adatik neki, hogy annak példája szerint éljen és esedezéséhez gyakrabban folyamodjék. A pap ismét kérdezi, kit keresztel, ha ellene mond-e az ördögnek, minden cselekedetének,sminden testi s világi kívánságnak ? és a gyermek helyett a keresztatyák felelik, hogy: ellene. Ezután a pap háromszor lehel a gyermekre és mondja: Menj ki belőle te tisztátalan lélek, és adj helyet a sz. léleknek sat. Valamint tudniillik az Isten is az első embernek arczára életlehelletet lehelt, s így lett az első ember élő lélekké (I. Móz. II. 7.). vagy, valamint Krisztus is föltámadása után az apostoloknak megjelenvén, lehelve adta rajok a sz. lelket. (Ján. XX. ZZ ) Ez ima közben a pap a gyermek homlokán és mellén ujjával keresztet csinál. E keresztjei jelenti, hogy gyakran gondoljuk meg, miszerint új éltünket egyedül Üdvözítőnknek köszönjük, s e gondolat minket minden vétektől tartson vissza, mivel azért halt meg Krisztus Jézus érettünk — föláldozván magát üdvünkért — hogy ne testi kívánságunk, hanem tanítása, példája szerint éljünk. Miután a pap az imát elvégzé, kevés sót ad a gyermek szájába, jelül, hogy valamint ásó meggátolja a rothadást: úgy Jézus Krisztusnak tanítása is megőrzi a gyermeket a bűnnek rothadásától , és mennyei bölcseséggel tölti meg öt Krisztus szavai szerint; „Legyen só bennetek, és békesség legyen közietek.“ (Márk XI. 49)
