Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

— 60 A sok hitesketmény által a pap a gonosz lelket eltávolítja , hogy azon ne uralkodjék, kit Isten és Urunk Jézus Krisztus kegyelmére és a keresztségre meghíni méltatott; ekép az embernek keresztség előtti szomorú állapota, és ezen állapotból a keresztség általi szabadulása ábrázoltatik.

A pap a gyermek fejére teszi kezeit, s az örök mindenható Istent kéri, hogy a keresztségre hozott gyermeket mennyei tndománynyal töltse meg, a sz. keresztség kegyelmére méltónak tegye, és Krisztus tanításának erős bizalommali követésére segélje. Ezután szent Máté üdviratának azon részét olvassa, mellyben némelly szülök gyermekeiket Jézushoz vitték, hogy kezeit rájok tegye és fölöttök imádkozzék, s midőn őket a tanítványok visszatartották, mondá: „Hagyjatok békét a gyermekeknek, és ne tiltsátok el őket hozzám jöni, mert illyeneké a mennyeknek országa.“ És reájok tette kezeit (Mát XIX. 13—15.) Ez ismét Krisztus kegyességét és szeretetét ábrázolja, mellyel azokat, kik keresztség által anyaszentegyházába sietnek, fogadja.

Ezután a gyermeknek füleit és orrát nyál- és hamusárral megkeni, jelentvén : hogy valamint Krisztus a siketnémának , mikor öt por- s nyálsárral megkente , a hallást és szólást megadta: úgy a keresztségben is elveszi az ember leikéről ama némaságot és siketséget, mellyet az eredendő bűn okozott és tanításának hallására és hirdetésére megoldja füleinek és nyelvének kötelét.

Továbbá a pap a gyermek fejére teszi a lebenyeg végét, nevén templomba híja és a keresztkúthoz vezeti, mondván : „N. jöj Isten templomába, hogy részed legyen Krisztussal az örök életre, amen.“ Itt a gyermek keresztatyja által újólag ellene mond az ördögnek , minden cselekedetének és minden testi s világi kívánságnak. Azután a pap mellét és válközit sz. olajjal megkeni, hogy a lelki ellenekkel erősen megvíjon.

S ismét kérdezi a megkeresztelendöt: hisz-e a mindenható Atyában, Fiúban, szent Lélekben, egy közönséges ke-