Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

— 58

részesítni az oltári szentségben, de csak bor színe alatt, ez pedig keresztség előtt nem történhetett.

Ha a megnőttek kívánták fölvenni a keresztséget, előbb két vagy három évig Jézus tanításában oktattattak s hit e- lemzöknek neveztettek. De a már megkeresztelt gyermekek is, míg a keresztény vallást hallották, e nevet viselték.

A hitelemzők keresztség előtt, néhány hétig, böjtölés, ima s más jó cselekedetek által tartoztak vétkes állapotukból kivetkezni; továbbá minden rosznak s roszakforrásának ellenmondani, Krisztus parancsainak engedelmességet Ígérni. Ki sem kereszteltetett meg a felnőttek közül, ha rósz életéről ismeretes volt.

A megnőttek keresztelése többnyire husvét és pünkösdnek estéjén történt: a gyermekek azonban mindennap megkereszteltethettek. A keresztelés pedig vagy vízbeme- ritéssel, vagy ráöntéssel, vagy megbintéssel (immersione , affusione, aspersione) ment végbe. Görögöknél még most is vizbemeritéssel keresztelnek; nyugatiaknál a második mód, a ráöntés, van szokásban.

Keresztség után az új híveket a püspök, vagy ennek meghagyásából más alrendü pap, homlokaikon kegyolajjal megkente vagyis megbérmálta. Ebből támadt ama szokás, miszerint még most is, midőn a bérmálás a keresztségtöl már külön adatik, az alrendü papok azoknak feje tetejét, kiket keresztelnek, kegyolajjal kenik meg. Azután az ártatlanságnak ábrázolására , mibe sz. keresztségben öltöztek, fehér ruhába öltöztettek, mit nyolczadnapon vagy husvét- utáni vasárnapon letettek, miért ez még most is egyházilag Dominica in albis — fehér vasárna p-nak neveztetik.