Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
tisztátalanokká lettek, nem különben a papoknak is, mikor sz. sátorban az oltárnál szolgálni akartak, hogy testöket és ruháikat, vagy legalább kezeiket mossák meg. Úgy tudjuk, hogy Aarons fiai mosás által lőnek papokká (II. Móz. XXIX. 4.). Ezzel a szív és erkölcsnek tisztasága ábrázoltatott. A pogányok hasonlag vízzel szokták magokat mosni, midőn vagy áldozni vagy bűneikből kitisztulni akartak. Keresztelő sz. János pusztában keresztele a büntörésre, melly kérész - telés által Messiás jövetelére kelle készülniük a zsidóknak (Nát. III. 11.). De e szokás csak külszertartások s minden természetfölötti erönélküliek voltak. Ezt maga János is megvallja kereszteléséröl, mondván: „Én titeket csak vizzel keresztellek büntörésre; én keresztellek titeket hogy az igaz útra térvén , Messiás elfogadására elkészítselek : de ki (Messias) utánam jő , erősebb nálamnál, és sokkal nagyobb hatalommal bír az emberekre , az titeket sz. lélekkel s tűzzel keresztel meg, kegyét teljes mértékben közlendi veletek a keresztség által“ (Mát. III. 11. s II. 3.). Krisztus keresztsége tehát a zsidók szertartásainak nem puszta utánzása , s nem is ugyanegy , ugyanaz sz. János keresztségével. Az nem csak büntörésre kötelez, mint János keresztsége; hanem belső megszentelést is eszközöl, a lelket az eredendő bűntől megtisztítja, s harag fiaiból Isten fiait, bűnös emberekből Istennek kedves teremtményeket készít. Hogy Krisztus Urunk által rendelt keresztség egészen különbözik sz. Jánosétól, az apostolok történetéből is kivilágiig ; olvassuk t. i. ebben, hogy Efezusban azok, kik csak sz. János keresztségét vették föl, sz. Pál apostol rendelmé- nye szerint Jézus nevében magokat megkereszteltették. Az anyaszentegyház zsengéjében nem csak a megnőttek, hanem a kisdedek is megkeresztelteitek. Ezt onnan következtethetni , hogy e szentségnek szükségét az üdvre minden embernek, bármilly korúnak, már az apostolok, ezeknek tanítványai s más keresztény írók bizonyiták. Ezenkül a kereszténység zsengéjében szokás volt a csecsemőket is
