Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

— 31

a népnek kívánságát jelenti azok után, mellyekért a pap az ö nevében könyörgött.

13. §.

Üdvlevél (Epistola.)

Imák után következik az üdvlevél (epistola), azaz : a pap az oltárnak azon oldalán olvas még vagy az apostolok cselekedetei, vagy leveleiknek, vagy a jósok; vagy a szentirásnak egyéb könyvéből valamelly részecskét, melly azon napra illik, és valami erkölcsi tanulságot foglal magában. Ünnepélyes vagyis nagymisénél ezen íidvlevél az áldó— zár által halkkal olvastatik; az alszerpap által pedig énekeltetik. Üdvlevélnek végén az oltárszolga a nép nevében : „Deo gratias-t — hála légyen Istennek“ — mondva, Istennek hálákat ad: hogy az apostolok és jósok által az embereket illy szép dolgokra taníttatta.

14 §

Fokimádság (Graduate).

Üdvlevél után a pap fokimádságot szokott mindenkor olvasni, melly az előtt egész egy zsoltár volt, mit vagy egyedül egy ember egyhuzomban (tractim) és ez az ének tractus-nak (a trahere) egyhuzamos éneknek mondaték, vagy az egész kar két részre oszolva szokott énekelni , ollykép, hogy az egyik rész egy verset mondott, a másik arra responsorium- vagy feleletképen mondta a másik verset. Az egész ének pedig graduale-nek mondatott, vagy azért, mivel mintegy fokonként mindig fölebb vitetett az ének , vagy azért, mivel az éneklők azon széknek, vagy helynek lépcsőjénél állottak és énekeltek, mellyröl olvastatott az üdvlevél; vagy, és leghihetöbben,mivel a kar akkor énekelt, mikor a szerpap az üdviratkönyvvel ama helynek lép-