Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
82 csözetén olvasásra fölment. Most a fokimádság néhány jeles és az idöhez alkalmazott mondásokból áll, mellyek többnyire szentirásból vannak kiszemelve, közükbe pedig néhányszor az örvendetes alléi úja szó tétetik, melly annyit tesz, mint: dicsérjétek az Urat. 15 §. Zene. A nyilvános és közönséges ajtatosság ének által különösen növekedik. Mert, minthogy az ének lassabban mén, mellette az ajtatos ember mindent könnyebben meggondolhat és az ének tárgyáról elmélkedhetik: a zene pedig hathatósabban érdekli a szivet, és ajtatos indulatokkal tölti meg; fökép , ha többféle korú, nemű , rendű , állapotú emberek egy lélekkel, szép renddel, és kellemesen énekelnek. Érzették ezt és saját példáikkal is bebizonyíták ama sz. emberek: Mózes és Dávid, kik közöl az első éneket (II. Móz. XV. 1 —19., V. Móz. XXXII., 1—43.), a másik pedig zsoltárokat szerkezteit és énekelt Isten dicsőségére. Dávid király zsoltáriban (XC. 1, 2., XCIX. 2,4., CXXXIII. 1. 2., CXLV. 1., CXLVI. 1, 7. stb) másokat is ajtatos éneklésre buzdítgat ezen vagy hasonló szavakkal: „Énekeljetek az Urnák új éneket: énekeljen minden föld. Énekeljetek az Urnák, és áldjátok az ö nevét.“ — Mivel pedig a zenének csodálatos hatása van az emberben; öröm, szomorúság, harag, szánakodás s egyéb indulatok fólébresztésére, azaz: ajtatosság öregbítésére czélszerüen alkalmaztatik: azért már Mária, Mózes nénje is, asszonytársaival együtt öcscsének háladó énekét dobszó (II. Móz. XV. 20 — 21.), Dávid pedig az ö zsoltárait zene, fökép czitorapengés mellett énekelte (XLII. zsolt. 4. LVI. 9. LXX. 22. CVII. 1-3.) és másokat is nagy buzgón arra serkentett, hogy az Urnák orgona, dob, síp, czitora, tízhúru lant, czimbalom, trombita, s egyéb hangszer mellett énekeljenek. (XXXII. zsolt. 2.
