Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
161 is, a tisztulás helyén, Isten irgalma által minélelöbb tisztuljanak meg. Ezután megfüslöli azts így mutatja be imáját eleven szénből fólmenö jó illat gyanánt Istennek. Erre a pap és a kar néhány verssel és felelettel Isten irgalmasságához folyamodnak, hogy szabadítsa meg a pokol kapuitól a megholtakat és irgalmazzon nekik. Versek után a pap egy imát mond , hogy az Ur Isten a megholtaknak lelkeit bűneiktől oldja föl, miszerint a föltámadásnak dicsőségében választoltak közé számiáltassanak. Végre a megholt hívek leikéinek Isten irgalmasságából örök nyugalmat kívánván, az isteni szolgálatot bevégzi. E nap, az oltár készülete és a homályosan égő gyertyák, az oltár előtti gyászravatal múlandóságunk minden jelképével együtt, az egyház fekete posztóval bevont falai s egyéb szomorú ékessége, a papnak törött szava és mély hangú éneklése, a fekete szinü öltönyök, és az egész isteni szolgálatnak gyász pompája hozza emlékünkbe, hogy nincs itt maradásunk, hogy a világnak minden vigsága, öröme, birtoka, méltósága, hatalma, és boldogsága egykor csak por s hamu leend. A halálról, föltámadásról, és Ítéletről szóló „üdvlevél“ „dies irae,“ ,,üdvirat,“ „libera me“ juttassa e- szünkbe ama rettenetes napot, mellyen Isten fia, kinek az Atya minden Ítéletet adott, az 0 fölségében, mennyei karokkal még egyszer e földre jöend az eleveneket és holtakat megítélendő. A büntörő zsolosmák Istennek megveszteget- hetlen igazságát hozzák eszünkbe, egyszersmind véghetleu irgalmasságát is, s ébredjünk föl a bűnnek halálos álmából. Térjünk hozzá inkább ma, mint holnap; hagyjuk el a roszat, fordítsuk jóra az Istentől vett kegyelmeket és tehetségeket , hogy itélőszéke előtt vétek nélkül jelenhessünk meg. Az anyaszentegyháznak ajtatos könyörei pedig a holtakért, és a karnak szivepesztö éneke, „miseremini mei saltem vos amici mei, quia manus Domini tetigit mc“ — könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam csak ti barátim; mert az Urkeze illeteti engem“ csatoljanak minket Istenben