Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

162

elnyugodt szülőinkhez , eljáróinkhoz , polgártársainkhoz , jötévöinkhez, jó barátinkhoz, kikkel hajdan egy födél alatt laktunk, örömünket, szomoruságünkat, szerencsénket, hajunkat közlöttük, kiktől vigaszszal, pártfogással segíltettünk, intéssel, feddéssel jóra vezettettünk, mert ők méltán tártnak számot segedelmünkre.

Ha illyen érzeménynyel és szándokkal végezzük mai ajtalosságunkat; felebaráti szeretetnek leghelyesb bebizonyításán kívül magunk is épülünk és nem csak másokon segítünk, hanem remélhetjük, hogy halálunk után Istennek Ítélő széke előtt kevesebb adóssággal jelenendünk meg.