Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
154 vére kereszteltetünk meg, valamint minden többi szentségnél is e legszentebb titok mint pecsét, használtatik az azokban nyert maiasztok bebizonyítására. Minden imádsága az anyaszentegyháznak az atya, fiú és sz. lélek nevében fejeztetik be., A sz. Háromságróli elömise elönkbe terjeszti a mindenható s örök Atyát, egyszülött Fiával s sz. Lélekkel, mint egy Istent, egy Urat, egymástól különbözőt, de természetben egyet, kinek mély tisztelettel s imádással tartozunk. 74. §. U r napja. Ezen ünnepet az anyaszentegyház szent Háromság utáni csütörtökön üli, melly mindenkor azt hitte, hogy, mivel ol- lári szentségben a kenyér és bornak színe alatt azon Jézus Krisztus van jelen istensége és emberiségével, teste és vérével, kit az örök Atya az angyaloknak imádni parancsolt, kit mágusok Bethlehemben, apostolok pedig Galilaeában imádtak ; szent kötelesség Ölet Isten gyanánt imádni. Imádta is mindenkor Öt a sz. miseáldozat alatt. Különösen pedig ez oltári szentségnek tiszteletére és itnádására szánt nap volt a zöld- csütörtök; de mivel akor az anyaszentegyház más szertartásokkal is, kivált Urunk kínszenvedésének és halálának emlékével foglalkozik, az utolsó vacsorát is szomorú búcsúztató vendégség gyanánt tekinti, s azért gyászba öltözik; holott az oltári szentség, mint elevenítő eledel, Jézus Krisztusnak istensége, emberisége, teste, vére, szeretetének emléke,a jövendő dicsőségnek záloga, legnagyobb örömnek kútfeje, legfényesb ünnepélyt parancsol; azért különös egy ünnepet rendelt s az oltári szentséget pompás diszmenettel az utczákon körülhordozni kezdette: 1) hogy Krisztusnak illendő dicséretet, tiszteletet és hálát adjunk kimondhatlan szereteteért, mit hozzánk mutatott az által, hogy érettünk meghalt; és szeretetének emlékét az oltári szentségben hagyta,
