Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
i: 155 mellyel egyszersmind örökké velünk egyesül, és minket az örök életre táplál. 2) Hogy ez legyen a kér. katholika hitnek nyilvános vallása az oltári szentségről, és hogy kötelességünk abban a jelenlévő Istenembert imádni. 3). Hogy e mély titoknak méltóságát és fölségét megmutassuk s bizonyítsuk. — Diszmenetre külön helyeken a világnak négy tájéka felé, ugyanannyi díszesen ékesített oltár állitatik föl, s először legcsinosabb feherszinü ruhában a pap nagy misét végez. Mise után fehérszínü karpalástot vesz magára, szokás szerint a szentséget megfüstöli, urkendövel tiszteletből kezeit betakarja s úgy fogja azt, és vele a néphez fordulva, elkezdi az éneket: „Mondj éneket zengő nyelven“ „Pange lingua gloriosi.“ Ezt folytatja a kar vagy vele a nép is , és a diszmenet megindul. A diszmenetet vezető pap mennyezet alatt viszi a szentséget s ez mindig füstöltetik, jelül, hogy mi az oltári szentségben hitünk által isteni Vallástanítónkat igazán jelen lenni hiszszük, kit legnagyobb tisztelet és imádás illet, gyertyákkal, füstölőkkel s egyébb készületekkel. Mikor az oltárhoz érkeznek, megállnak, s mindegyiknél leteszi a pap a szentséget, azt megfüstöli, egyet a négy üdvirat közöl maga énekel vagy ha szer- és alszer- papja van, ezeknek egyike. Üdvirat után mindnyája térdre esik, a pap pedig oltári szentségről szóló imát mond, miután a népre szentséggel áldást ad. Mikor visszatérnek az egyházba, a kar elkezdi a sz. Ambrus énekét, mialatt a pap oltárra teszi a szentséget s megfüstöli. Ez ének után a szokott imákat mondja, s végre „Tantum ergo“ és „Geni- tori‘‘-t énekli, mit a kar folytat. így ügyekszik az anyaszentegyház a mai ünnepélylyel mintegy helyre állitni azon éktelenségeket, mellyekkel Jézust, vérszomjazó, ellenei a világból kivégezték. Ezen nyol- czadr.api pompás ünnep alatt kinekkinek tisztében áll Istent azon szeretetre teljes intézetért magasztalni, hogy Jézus szenvedésének, halálának, hozzánk való szeretőiének emlékét az oltári szentségben hagyni, az 0 isteni s emberiségével , teste s vérével örökké köztünk lakni, magát 10
