Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

127

za a sz. olajokat, és meghagyja nekik, hogy senki azokhoz ne nyúljon, s világi czélra, babonaságra ne fordítsa. Egyedül a püspököknek és papoknak szabad azokkal, s pedig csak egyházi czélra élni.

Adjunk hálát e napon Istennek , hogy minket Krisztus szenvedésének érdemei által szent leikével megszentel. Teljünk meg istenes szándékkal, hogy valamint az olaj testbe bat, enyhíti a fájdalmakat s gyógyítja a sebeket, úgy mi is együtt munkálódván a malaszttal, erősödjünk a jóban.

64. §.

Lábmosás.

Jézus idejében, sőt még most is bevett szokás napkeleten , szeretet- s tisztelet jeléül a vendégeknek lábait mosni. Jézus ezt apostolinak irántuki szeretetének jeléül maga tette, azért nem is csoda, hogy Péter magát vono- gatta, midőn Ura és Mestere végzé e szolgai munkát. Jézusnak e tettét nem értették az apostolok, 0 t. i. tbpasztalta hogy egymásközt az elsőbbségről vetélkedtek, s ezen szenvedélytől akarta őket megóvni; őket az alázatosságra, viszonyos szeretetre jelképesen inteni; azért mondá nekik: ,„En példát adtam nektek, hogy egymásnak tegyétek azt, mit én nektek tettem. Mint én a ti Uratok s tanító Mesteriek lábaitokat megmostam, úgy ti is mossátok meg egymásnak lábaitokat.“ Ekép ajánlá Jézus tanilványinak a felebaráli szeretetet és barátságot. Mai isteni szolgálatnak végén sz. János üdviratában olvastalik (XIII.) 1 —15.); hogy Jézus elvégezvén az utolsó vacsorát, fölkelt az asztaltól, letette felső ruháit, magát egy kendöveL megövezte, vizet töltött egy medenczébe, megmosta tanítványai lábait és kendövei megtörölte. Ekép a püspök is leveti violaszinü karpalástját, magát kendövei megövezi, és egy medenczé- ben a szegények lábait mossa. Jézus példáját követik nem csak a pápa és püspökök, hanem a királyok, fejedelmek s herczegek is, és 12. alacsonyabb rendű embernek — több-