Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 126 resztvizbe, keretsztséghez, bérmáláshoz, püspök , kehely és táronyszenteléshez. Már ó szövetségben megkenték a zsidók királyaikat, papjaikat, a jósokat, sz. sátor és egyháznak eszközeit, hogy Istennek szenteltessenek. Uj szövetségében sz. Márk: (fi. 14) említi, hogy a tanítványok megkenték a betegeket és meggyógyították. Sz. Jakab ezt meg is parancsolta (V. 14.) Az olajszentelést mindenkor magoknak tartották a püspökök. Mi hogy jelesebb legyen, a püspök 12. pap, 7. szerpap és ugyanannyi alszerpappal végzi azt, kik mindnyáján díszesen föl vannak öltözve. A püspök először olajt szentel. A szenteléshez mondani szokott imákban kéri az Istent, hogy azokat, kik ezen olajjal megkenetnek, sz. lélek ma- lasztja által lelki gyöngeségüktöl megszabadítsa, őket irgalmassága szerint bűneik bocsánatával vigasztalja, incselke- dések ellen ótalmazza, szenvedés idején lelki tűréssel fölfegyverezze, testi fájdalmaikat s betegségeiket enyhítse, s mennyire nekik üdvökre szolgál, előbbi egészségöket visz- szaadja. Kegy- s hitelemzök olaja szentelesénél, mindkettőre először a püspök,«aztán rendre az áldozárok ihlenek, valamint egyszer Jézus apostolira ihlett, midőn nekik a sz, lelket adta. Azért esedezik a püspök imájában, hogy asz. lélek azokat, kik keresztségben Krisztushoz — azaz a meg- kenthez — szegődnek, malasztja erejével kenje; bérmálás szentségében Jézus Krisztus iránti hitben minden csábítás ellen erősítse; az áldozárokat, püspököket, fejedelmeket, ha az anyaszentegyház s állodalmak szolgáivá s élők javaira megkenetnek, azon erkölcsökkel áldja meg, mellyek őket mindenkinél tiszteletre méltókká s képesekké teszik magas állásuknak méllólag megfelelhetni. Végül a püspök s utána az áldozárok háromszoros térdhajtás, köszöntés, s csók által — a sz. olajt illetőleg — kijelentik, milly öröm s hálával tartozunk Istennek és Jézusnak ama véghetlen kegyért, melly kenés által jelképileg ábrázoltatik. Mise után a püspök a papok gondviselésére biz-
