Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 113 ret eszem vala,és italomat sirassál elegyítem vala.“ Mikaeas jós az Istentől kiszabott csapásoknak eltávolítására megparancsolta a zsidóknak, bogy hamuval hintsék meg fejeiket, és úgy gyászoljanak (Mik. 1. 10.). Mikor pedig Jónás Ninive városában hirdette, hogy ez 40. nap múlva elsülyed; a király népével együttt szörzsákban öltözék, hamuba üle, bünlörést tarta és megszabadittaték a város (Jón. III.) Nem csoda tehát, hogy a hívek e szokást a legnagyobb alázatnak, gyásznak és türelemnek jeléül megtartják. A hamuszentelésnek szertartásai ezek: Midőn a pap kék vagy violaszinü karpalástban az oltárhoz érkezik; a kar LXVIII. zsoltárnak 17-dik versét kezdi el: „Hallgass meg minket, Uram, mert kegyes irgalmasságod, irgalmasságid sokasága szerint tekints reánk.“ Azután az oltárnak bal részén, hol az előbbi évben szentelt s jelenleg elégetett pálmaágakból! hamu van egy tányéron elkészítve, a könyv felé fordul, és szokott köszöntése után: „Az Ur veletek“ a hamuszentelésnek imáit végzi. Ezen imák után ének nélkül mondja az „Asperges me“ sat. és a hamut szentelt vízzel meghinti, megfüstöli, s azonnal előbb a papság, ezután pedig a világi hívek az oltárhoz mennek, hogy magokat behamvaztassák. A hamvazás alatt ezen igéket mondja: „Emlékezzél meg ember, hogy por vagy, és porrá válsz.“ — Hamvazás alatt a kar néhány karverset énekel, azután a pap sz. Dávid szavaival (LXVIII. Zsolt. 9.) Istenhez könyörög , hogy figyeljen reánk, segítsen rajtunk, és nevének dicsőségéért szabadítson meg minket. Hamvazás után még egy imát mond, mellyben ólaimat kér Istentől a keresztény vitézkedéshez, mit böjttel kezdünk meg. Ezennel kezdődik a sz. mise. — A hamvazás megemlékeztet minket, hogy por s hamu vagyunk, előbb utóbb meghalunk , testünk elrodhad, férgek eledele, és ismét por s hamu lesz. Valóban nincs is, mi kevélységünk testi s világi kivánságinkat hathatósban elfojthatná, és minket az alázat s türelemre üdvösségesben inthetne, mint semmiségünk poráróli megemlékezés. — Hogy hamura az előbbi évben szentelt 8