Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
102 — 50. §. Karácson. Ez ünnepen Üdvezítönk örvendetes születésének emlékét üljük. Az anyaszentegyház kívánja,hogy efölött minden keresztény örüljön. Hogy pedig- az egyház örömét külsőleg is bebizonyítsa, az urjövet alatt elhagyott Gloria-1 s Te Deum-ot ismét énekli; az áldozár fehér, — ártatlanság s öröm — színű ünnepélyes ruhába öltözve, végzi a sz. misét, s hogy az öröm inég közönségesebb legyen, megengedi e napon — habár péntek volna is '— a husevést. A keresztény hívek közt ama szép szokás uralkodik, hogy a szülök gyermekeiknek az ujonszülött Krisztusgyer- mek nevében, Karácsonestvén, ajándékokat adnak. Minthogy a kisdedek még nem képesek fölfogni, milly nagy oka van a kereszténynek Üdvezitöje születésén örvendeni; a szülök okoznak nekik örömet, mi érzékeiknek kedves, s korukhoz alkalmas. Ezen ajándékok elmaradnak, mihelyt a gyermekek eszökkel átlátják, milly véghetlen sokat kell Jézus születésének köszönnünk, milly nagy okunk van az ujonszülött Üdvözítő fölött örvendenünk. Ezen ajándékok méltán tulajdoníttattak a Jézusgyermeknek, mert e gyermek Fia Istennek, ki által teremtetett minden, s kitol minden jó — tehát e karácsom ajándék is — jő. Továbbá ezen örömei egyedül az ujonszülött Üdvözítőért teszik a szülök gyermekeiknek. A pap három sz. misét mondhat úrszületése napján. Régi időkben csak a pápa mondott hármat; később e szokás általánossá lön, a nélkül hogy parancsoitatnék. A három sz. mise Üdvözítőnk háromféle születésére emlékeztet bennünket s pedig t) emberi születésére, szűz Máriától, mit mi első szent misénél teszünk, hol t. i. az üdviratban születésének története adatik elő, hogy hol, mikor és minő körülmények közt történt ezen örvendetes születés:’ hogy
