Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

102

szabadon fogalinazvák, majd pedig mértékre és így versekbe szedvék, elannyira, hogy hangászatmellett, vagy e’ nélkül énekeltethetnek. E’ tárgyakról tehát rendre kellene szólannnk. Miután azonban mindazt, mi a’ keresztény hívek’ nyilványos tanítását illeti, így tehát valamint a’ kisdedek’ ügy a’ túlnőttek’ tanításának módját is a’ Lelkipász- torság’ Tudományának már első részében bőven kifejtettük: e helyen elegendő leszen értekeznünk a’ szent miséről, a’ délesti isteni szolgálatról és a’ különféle imádságokról; toldalékképen érinteni fogjuk a’ rendet, mellyet a lelki- pásztor vasárnapokon és ünnepeken haszonnal szem előtt tarthat.

28* §. A’ mise’ különféle nevei.

Az új szövetség’ vér-nélküli áldozata különféleképen szokott neveztetni: mi rendszerint a’ mise szót használjuk. Vágynak ollyanok, kik eme’ szavat a’ lieber nO'ü missach (áldozat) Mos. V. K. 16, 10. szótól származtatják: mintha tudniillik a’ szent mise-áldozat azt jelentené, hogy Jézus Krisztus magát az egész világ’ bűneiért föláldozta. Azonban eme’ szószármaztatás ellen többféle kifogást tehetni: h-t vagy cli-t ugyanis eme’ szó’ végén sem a’ magyarok, sem a’ latinok soha nem szoktak mondani; azután a görögök , syrusok és egyéb napkeleti nemzetek más zsidó szavakat p. o. amen, alleluja, sabaoth, hosanna, sátán, sab- bat, pascha gyakran használnak, a’ mise szónak pedig semmi nyoma nálok. Ide járul, hogy azon szent atyák, kik a lieber nyelvet jól értették p. o. Origenes, Epiphanius, Justinus, és szent Jeromos, a’ fönforgó szavat soha sem használták. Valószínűbb tehát azon származtatás, melly szerint a’ mise a’ latin missa szótól ered. Melly szó a’ nyugati egyházban a’ szokottal)!) missio vagy dimisio (küldés) helyett kezdett használtatni. A mit annál kevesbbé csodálhatni, mert remissa is használtatott remissio helyett, oblata