Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
103 oblatio helyett, repulsa repulsio helyett.Különben pedig eme’ szó áltál elödink azt akarók jelenteni, hogy vége lévén a’ szent áldozatnak, már most haza mehetni. Ite, missa est. Menjetek, ki vagytok küldve, vagy el vagytok bocsátva. Az időt, mellyben ezen nevezet divatozni kezdett, meg nem határozhatni. Hogy azonban már régtől fogva szokásban vagyon; kitetszik a’ 2-dik század’ közepe táján irt leveléből I. Pius pápának, valamint a’ 3-dik század’ közepén irt leveléből is Cornelius pápának, végre a’ 4-dik században irt leveléből szent Ambrusnak L. Thesaurus sacrorum lituum actore Barth. Gavanto. Venetiis, 1769. T. I. az 5. és k. lapon. A’ szent mise-áldozatnak a’ régi keresztényeknél más nevei is voltak. Minthogy mise alatt a’ hívek összegyűltének, collectának neveztetett. Mivel Krisztus urunk’ parancsából tartaték ezen áldozat, dominicumnak hivatott. Azon okra nézve pedig, hogy a’ fönforgó áldozat’ alkalmával végeztettek azok, miket Krisztus urunk rendele, az egész szent tétel agendának mondatott. Mivel továbbá a' hívek szent mise alatt áldozának, és ezen áldozáskor egy kenyérből részesülvén, szinte egy testet tevének, eme' titkos szertartásnak communio név adatott. Elvégre minthogy az ártatlan bárány Krisztus misekor föláldoztatik: rendszerint áldozatnak (oblatio) hivatik. A’ görögök szinte különféle nevet adnak ezen legszentebb és legnagyobb ti toknak. így nevezik ‘ lefödi«-nak vagyis szent tételnek, jVft-sayojaa-nak vagyis legnagyobb titoknak, -EVvaijiff-nak vagyis gyűlésnek, //^ostjrooa-nak vagyis áldozatnak, Avarpooa- nak vagyis fölmutatásnak, jobbára mindazáltal Anxoviidnak vagyis nyilványos tételnek. Ezen utolsó nevezetnek , ügy látszik, az Apóst. Cs. 13, 2. szolgálalapul, hol olvas- tatik: „AenovQyowTMv ős nvrwv tm xuoh»“ vagyis: ezek pedig egyházi tisztelettel szolgálának az Úrnak L. Institutiones de sacris Christianorum ritibus auctore Ladislao Tompa Posonii, 1785. P. I. a’ 69 és k. lapon
