Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
56 szertartást említ, sőt magyaráz. Egyébiránt arról szorgosan fogunk gondoskodni, nehogy a’ szertartások’ ismertetésére és magyarázására annyi időt fordítsunk, hogy a’ pásztori Szertartástudomány’ hasznos és szükséges szabályait mellőzni kényszerittessünk. 16. §. A’ nyilványos isteni tisztelet* ideje. Jóllehet a’ keresztények minden időt alkalmasnak Ítélnek az Isten’ tiszteletére és az üdvösség’keresésére: hogy azonban minden , mi az Istent illeti, jó renddel végeztessék, és hogy a’ hívek is tudják magokat mihez tartani, bizonyos idők sőt napok határoztalak isteni tisztelet végett. Már az első keresztények a’ zsidók’ szombatja helyett vasárnapot választák. Melly napról szent János apostol is emlékezik mondván: „Lélekben elragadtatám vasárnapon“ János’ titkos Jel. 1, 10. Szent Justinus vértanú pedig azt állítja (ápol. 2.), hogy a’ keresztények’ vasárnapja azon nap vala, mellyet a' pogányok dies solis-nak neveztek. E’ napot mind a’ keleti mind a’ nyugati keresztények az Úr Jézus’ föltámadása’emlékéül szentelék, és i legnagyobb ájtatossággal lilék. Vasárnapon kívül szokásban volt még karácsont, hus- vétot, Krisztus’mennyhe-menetelét'és pünköstöt ünnepélyesen megülni. Idő’ jártával a’ római pápák, püspökök, szerzetesek süt még magok a’ hívek is az ünnepek’ számát elannyira szaporíták, hogy majdnem az esztendő’ harmad része munka nélkül töltetnék. Hogy hazánkban is nagy számmal voltak az ünnepek; a Nagy-Szombatban 1611-ben tartott egyházi gyülekezet’ irományiból látható. Mivel pedig az ünnepek’ nagy száma nem csak az egyesek’ külön, hanem a’ haza’ köz boldogságát is némi részben akadályozná: Mária Theresia, egyébkint a’ religiónak nagy védője, kéré XIV. Benedeket, miszerint az ünnepek’ nagy számát a’ kö- rülállásokhoz képest kevesitné. Az említett igen tudós és bölcs római pápa 1753-ban sep. 1-jén liuszon-két ünnepet olly módon törle el, hogy a’ hivek isteni szolgálat után
