Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
451 elméjét és gondolatit elölegesen és röviden szedje rendbe. Vagy ezekből világosan láthatni: mennyire hibáznak azok, kik semmi vagy igen csekély gondot fordítanak tanításaik’ kidolgozására; kik azt gondolják, hogy a’ nép’ számára jó, mindennémü, tővel, hegygyei összehányt szóhalom; kik csak szombaton este, vagy épen vasárnap reggel gondolkodnak arról, mit a’ keresztény hívekelejbe fognak terjeszteni. Bizonyára ezek valamint gond nélkül prédikálnak, úgy a műgond’ gyümölcsében, melly a hallgatók’jóra-vezérléséből áll, nem részesülnek; ’s valamint munka nélkül lépé- nek a’ szó-székbe, úgy bücsület és siker nélkül szállnak ebből le, magától a' köznéptől is tudatlanságról vagyreny- heségről vádoltatván. 113. §. Az érzelmek’ és akarat’ tökéletesítése. A’ lelkipásztornak szükséges tulajdonokról, tekintvén az érző tehetséget, valamint a’ neki szükséges erkölcsi tulajdonokról is tudományunk’ bevezetése (L. I. K. 16 és 17. §§.) bőven értekezik. Itt tehát az érzelmekre nézve csak azt az egyet jeleljük meg: miszerint a’ lelkipásztor’ szivének a’religio és erény iránt tisztelettel és szeretettel kell eltelnie; miszerint következőleg őneki a’ religioi és erkölcsi érzelmekre legnagyobb gondot kell fordítania. Ha ugyanis a’ lelkipásztor a’ religiút és erényt kedveli: teljes készséggel és örömmel teend ö mindent, mi Isten’ dicsőségét tulajdon és mások’ üdvösségét illeti. Tudniillik az Üdvözítő’ mondásaként (Luk. 12, 34.) hol kincse vagyon, ott leszen szive is. Helyesen mondá egy valaki, hogy az erénynek is vágynak kellemei, mellyek megizleltetvén olly erővel hatnak szivünkre, hogy az érzéki gyönyöröknél többre becsüljük őket. Mi az akaratot illeti: e’ helyen röviden megemlítjük , hogy a’ szentirás’ szavai szerint a’ lelkipásztorok kötelesek a’ híveknek jó példát adni Tim. I. L. 4, 12., kötelesek a’ jó cselekedetekben tükörül szolgálni Tit. 2,7., kotele29 *
