Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
442 109. §. A’ hívek’ üdvössége felöli gondoskodás. A’ hívek’ üdvössége felöli gondoskodás, melly másként pásztori huzgóságnak is neveztetik, a’lelkipásztornak azon törekvését jelenti, melly szerint ö minden ember’, főleg pedig a’ reá bízott hívek’ lelki javát minden alkalommal előmozdítani ügyekszik. A’ pásztori huzgóságnak most előterjesztett fogalma eléggé bizonyítja, hogy ugyanez nem csupa kívánságból áll, sőt inkább hogy a’ buzgó lelkipásztornak mindent örömest kell tennie, mi által a’reá bízott kivek’ lelki javának és üdvösségének előmozdithatását reményiheti. Hogy a’ hívek’ üdvössége felöli gondoskodás egyik fő kötelessége a’ lelkipásztornak , vagy abból kiviláglik: miszerint az, ki a’ szóban forgó tulajdon nélkül szűkölködik, épen nem képes a’ pásztori hivatallal kapcsolt sok- és különféle foglalatosságokat illően teljesíteni; holott a’ hívei’ üdvösségét szivén viselő ’s buzgó lelkipásztor minden alkalmat örömmel fogad, és az övéi’ lelki basznának előmozdítására fordít; következőleg nem csak a’ nyilványos és magányos tanításban, nem csak a’ gyóntató székben, hanem minden más alkalommal, úgymint társalkodás, beszélgetés, tanácskozás közben is, okosan és óvakodva, majd egyenesen, majd mintegy csak mellesleg a’ lelki dolgokról szól; és szent Pál’ mondása ’s példája szerint (Róni. 9, 3.) átokká kíván lenni atyja-fiaiért. Azonban az igaz buzgóságot az álbuzgóságtúl különböztetni; ’s lelkipásztorkodás közben azt, nem ezt kell szivén hordozni és szem előtt tartani. Az igaz buzgóságaz Isten’ ’s felebarát’ szeretetéböl származik, az elejbe tűzött határokat nem lépi át, a’ józan ész és Krisztus által ajánlott utakon jár; az álbuzgóság ellenben az önhasznon és más vétkes indulatakon alapul, a pásztori hivatal’ körét átlépi, egy szóval alkalmatlan és az anyaszent- egyliáz’ szellemével nem egyező módon munkálkodik. Befejezésül e’ helyen megjegyezzük; miszerint a’ hivek’üdvös
