Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

443 sége felöli gondoskodásnak két igen nagy akadálya vagyon: tudniillik a’ szertelen ájtatoskodás (nimia pietas), midőn va­laki azt gondolja, hogy a’ hosszú imádságok, a’ tartós el­mélkedések és a’ különféle épületes könyvek’ olvasása által pásztori hivatalának eleget tesz; és a’ rendetlen tudni-vá- gyás, midőn valaki a’ pásztori hivatal helyes viselésére ta­nulás és olvasás által olly sokáig készül, hogy soha sem éri el azon időpontot, midőn szerzett ismeretit és tehetsé­geit a’ liivek hasznára fordítaná. Ezen két hibától annál in­kább tartozik a’ lelkipásztor óvakodni; mert külszíne mind­kettőnek igen tetszetős, ’s mivel olly erényekkel állanak közel rokonságban, mellyek a’ lelkipásztornak elkerülhetet­lenül szükségesek. Innen pedig természetesen az követke­zik, miszerint azon egyházi személy, ki a’ fönforgó két hi­bába esik, könnyen azt vélheti, hogy a’jó pásztor’ tisztét liiven teljesíti. 110. §. A’ tisztességes magaviselet. A’ tisztességes magaviselet e’ helyen a’ lelkipásztor’ olly életmódját jelenti, melly által ö minden érzelmét és tettét az erkölcsi parancsokhoz alkalmazza. Hogy a’ lelki- pásztor köteles magát tisztességesen viselni, ezekből lát­ható : először nincs az egyházi foglalatosságok között csak egy is, melly azt ne kívánná, hogy a’ lelkipásztor minden­kor jo lelkiismerettel bírjon, ’s hogy neve mindenki által becsülettel emlittetliessék: de tegyük, hogy egy valaki böcs- telen életmód mellett is bátor az Isten’ igéjét hirdetni és a’ szentségeket kiszolgálni; valljon illyetén ember’munkálko­dása minő gyümölcsöt hozand? Ide járul, hogy már maga a’ köznép a’ lelkipásztortól, kinek a’ tiszta erény’ gyakorlá­sa olly szoros kötelességévé tetetik, sokkal többet kíván» mint inás embertől; és hogy a’ köznép a’ lelkipásztor’ hi­báinak kikutatására és fölfüdüzésére már csak annál fogva is igen hajlandó, mivel ez nem csak a’ keresztény erénye­

Next

/
Thumbnails
Contents