Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

házi rendben egyenlő iránt jó szivet mutasson; ollyasok- kal, mik egyenesen a’ szolgákat illetik, soha ne terhelje. Azokat, mik szokás, vagy megyebeli rendelmények vagy egyházi látogatás által a káplán’ illő tartására rendeltettek , pontosan adja ki; asztalt pedig, minthogy illy kis-sze- rii rendeletek nem léteznek, ollyant tartson, miilyent más, hasonló-jövedelmű plébánosok szoktak tartani. A’ pásztori hivatal’ egész terhét ne tolja a’ káplánra, hanem inkább, mint a’ méltányosság kívánja, oszsza meg vele; lelkiismeretesen dolgozzék a’ plébános annyit, mennyit erei megbir- nak; dolgozzék maga is, ámbár a káplán mindent elvégezhetne, nehogy ama’ napon a’ plébánost illető jutalom a’ káplánnak adassék. Továbbá a’ talán nem eléggé gyakorlott káplánt mindenben vezesse; hosszú gyakorlat által szerzett tapasztalásait közölje vele; s azokra tanítsa meg, mik a’ pásztori hivatal’ könnyebb és helyesebb viseléséhez tartoznak. Kisebb hibáit kegyes indulattal nézze el, vagy, a’ mi még jobb, okosan javítsa; azon vétkeket pedig,mely- lyek talán későbben botrányra szolgálnának alkalmat,több ízben tegye szemei elejbe, és a’dolgon előbb atyai oktatás és intés által iigyekezzék segíteni, mint azt a’ fölsöségnél bejelentené. Végre a’ káplán böcsiiletét védje, egészségéről és csendes állapotáról gondoskodjék; ha pedig valamiben fogyatkozást szenvedne, ezen minél előbb segíteni iparkodjék. — Viszont a’ káplán emlékezzék meg, hogy a’ plébános közvetetten elöljárója, hogy a’ pásztori foglalatosságokra nézve egészen tőle függ, hogy neki tisztelettel és engedelmességgel tartozik. Ez okra nézve ne kivánja, hogy a’ pásztori hivatal’ terhei teljesen egyiránt osztassanak föl közte és a’ plébános között; sőt inkább, ha a’ pásztori hivatal’ nehezebb és fáradságosabb része reá bizatik, örüljön, hogy a’ plébános megbízik szívében és tehetségeiben , hogy alkalma vagyon magát mindenben gyakorolni, hogy végre szép mező nyílik előtte jó tettekben gazdagodni ’s magának Isten és emberek előtt érdemeket szerezni.