Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
419 Mi pedig azt illeti, mivel a’ plébános a káplán’ fáradozá- sit jutalmazni tartozik: erre nézve sokat ne kívánjon,megelégedvén azzal, mihez szokás vagy törvény szerint joga van; és ezt, ha a’ szükség kívánja, egyenesen magától a’ plébánostól kérje, ’s pedig illő és szelíd módon. A’ plébános’ hibáit és fogyatkozásit békével szenvedje; különösségeit és ártatlan halvéleményeit, mellyektöl néha a’ legérdemesebb férfiak sem mentek, egyenesen soha ne ostromolja: mert különben a’ békét megzavarná és csak veszedelmes viszályokra szolgálna alkalmat; ezen kívül soha sem szabad megfeledkezni, hogy mindenkinek vágynak hibái , és hogy az illendőség szerint a’ fiatal tartozik engedelmeskedni az öregebbnek. A’ plébános’ oktatásait béke- tűréssel, vagy inkább jó szívvel és örömmel hallgassa; mert a’ ki a’ pásztori hivatalban szinte csak ujoncz, sokat tanulhat olly férfiútól, kit hosszú tapasztalás tanított. Minden ollyast távoztasson, mi a’szeretetet és igazságot megsértené , ’s a’ békét megzavarná ; ide tartozik a’ plébános’ fogyatkozásainak kinyilatkoztatása, a’híveknek a’plébános ellen fölizgatása, vagy a plébános’ kárára a’cselédekkel egyetértés. A’ házi ügyekbe ne avatkozzék, titkos barátságot a’ cselédekkel ne tartson, de kemény és parancsoló hangon se kívánja a köteles szolgálatot. Elvégre ha nyomos okoknál fogva más helyre kívánna áttetetni, ezt a’ rendelt módon kérje ’s kívánja; az illedelein’ és tisztesség' szabályait tartván szem előtt hagyja el előbbi helyét; azokról pedig, miket az előbbi plébános körül tapasztalt, mélyen hallgasson. Befejezésül fölhozzuk a’ szerzeteseket: ezeket a’plébánosok mint az Úr’szőlejében segédeiket böcsüljék és szeressék ; nyájason és legnagyobb szívességgel bánjanak vélek; legyenek irántok vendég-szeretők; és mindenben, miben csak lehet, segítsenek rajtok. Azonban a’ szerzeteseknek is meg kell emlékezni hivattatásukról, és azon jókról , mellyekben az egyházi személyek által részesülnek: 27 *
