Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
344 a’ tulajdonosnak visszaadván családostól utolsó szükségre jutna; annak pedig, kinek az eltulajdonított dolog vissza- adatik, az egész kárpótlásijói vagy visszaadásijói kevés haszna volna: vágynak ugyan, kik illyenesetben is a’kárpótlást legnagyobb szigorúsággal végreliajtandónak állítják ; mások pedig tanácsosbnak, és a’ keresztény szeretettel inkább egyeztetlietönek mondják, hogy a lelkiatya, en- gedelmet kérvén a’ penitentziatartútúl, menjen a’ megkárosított tulajdonoshoz, ’s illő módon kérje tőle, vagy egészen vagy egy részben az okozott kárt engedje el. Igen, azon esetre, ha a’ dolognak jó kimenetelét reménylhetni, ezt tehetni; másként pedig azt kell tenni, mit a’ keresztény okosság, emberi méltányosság és a’ megkárosított tulajdonos’ köteles emberszeretete parancsol: így p. o. ajánlhatni ’s rendelhetni, hogy a’ kárpótlás legalább részenként teljesítessék. Azon esetre végezetül, ha a’ kárpótlás teljességgel lehetetlen volna, az okozott kár’ egyenes megtérítéséiül szó sem lehet; annak ugyanis, kinek nincs annyija, hogy eleget tehessen, nem mondhatom? add vissza, a’mit elvittél. Azonban a’ kárpótlás’ kötelessége, hacsak a’ kár einem engedtetik, mindig fönmarad, és pedig elannyira, hogy a’ mást megkárosító, mihelyt lehet, tüstént tartozik eleget tenni. A’ mit erősen szivére kell kötni: ezen fölül pedig azt is sürgethetni, hogy azért, kit megkárosított, gyakran imádkozzék; ugyannak, ha a’ körülmények úgy kívánják, készen engedelmeskedjék; ha a’megkárosított’ szolgálatában volna, szorgosan dolgozzék, sőt még olly dolgokat is teljes készséggel végezzen, mellyekre a’ szerződésnél fogva nem köteleztetik; elvégre azon károkat, mellye- ket okozott, annak módja szerint pótolja. Tanácsos azt is fölhagyni a’ penitentziatartónak, hogy kárpótlási szándékkal időről időre tegyen félre egy kis pénzecskét, ésannakidejé- ben vagy maga személy szerint, vagy más által, vagy épen a lelkiatya’ közbe-jöttével tegyen eleget.
