Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
345 Befejezésül azokra nézve, kik az úgy nevezett közönséges gyónást akarják végezni, a’ következőkre kell vigyázni: mindenek előtt megjegyzendő, miszerint a’ közönséges gyónás nem más, mintáz egész éleiken, vagy az élet’liosz- szabb részéken elkövetettvétkeknek őszinte előadása. Ezen gyónás némellyeknek szükséges, másoknak hasznos, ismét másoknak veszedelmes : az első esetken mint okvetetleniil elvégzendőt rendelni kell; a’ másodikkan mint üdvös szert ajánlhatni; a’ harmadikkan végre, mivel kárt okozhatna» nem kell megengedni. A’ közönséges gyónás azon peniten- tziatartúknak szükséges, kik a’ szent gyónást érvénytelenül végzék, kik p. o. valamelly nagy vétket, vagy valamelly nagyohh-szerü körülményt kész-akarva és szántszándékkal elhallgattak, vagy kik nem hánák meg türüdelmesen vétkeiket s nem tevének életük’megjokkítása iránt erős fogadást, vagy kik a’ vétek’ közeli alkalmát nem kerülék, a’ megrögzött szokást nem hagyák el, az okozott kárt nem hozák helyre ’sa’t. Hasznos pedig és azért ajánlható a’ közönséges gyónás, főleg jubilaeum’ alkalmával, azoknak, kik alaposon kételkednek: valljon jól végzék e gyónásukat? azután hasznos azoknak is, kik életük’ nemét változtatják, kik p.o. házasságra lépnek, vagy az egyházi rendet veszik föl, vagy a’ szerzetes életre adják magokat; ugyanis a’közönséges gyónás mindezeknek leghathatósh és legliasznosh eszköz az új-életnemkeni szentehk’s tökéletes!) életre. Végre a’ közönséges gyónás veszedelmes lehet a’ szorongatott lel- kiismeretüeknek: így tehát ezeknek, akármennyire kívánnák is, főleg ha már egyszer kétszer úgy is részesültek kenne , nem kell azt megengedni, mert illyenekken a’ közönséges gyónás’ ismétlése csak új meg új szorongatást és aggodalmat okozna. Mi pedig azon módot és rendet illeti, mellyet közönséges gyónás’ alkalmával, a’ lelkiisméret’ vizsgálá- sára nézve, mind a’ penitentziatartó mind a lelkiatya szemeiéit tarthat, az egész dolgot így intézhetni: először is azon vétkeket kell előszámlálni, mellyeket a’ biinös utolsó gyó-
