Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

312

határozottan tud felelni, és ha a nehezebbekről okosan tud kételkedni; elét? a’ gyóntatási fő elveket úgy ismerni, hogy a’ gyóntató atya súlyosabb esetekben olvasás vagy tanács- kérés által tudjon magán segíteni. Továbbá több ismeretek kívántainak az egyik mint a’ másik helyen; a’ népes, kereskedő, fővárosban, mint faluhelyen; a’ férfiak’, birák , ügyvédek’, katonák’, kereskedők’ kihallgatására, mint a nők’, gyermekek' és más illyesek’ gyóntatására. És így ollyatén lelkiatyáknak, kik mindennémü penitentziatartókat készek kihallgatni, terjedelmesebb ismeretekkel kell birniok, mint másoknak. Másodszor a’ lelkiatyának szükséges az élet’jámborsága ; mert hogyan fogja az Istennel és a’ penitentzia- tartúval a’ kibékelést eszközölni, ki maga is ellensége vagy legalább nem hiv tisztelője Istennek? hogyan fog az a’peni- tentziatartóban gyűlöletet a’ vétek iránt, és szeretetet Isten iránt gerjeszteni, ki maga is inkább kedveli a’ vétket mint Istent? hogyan fogja az a’ penitentziatartók’ szivébe csepegtetni a’ világi jók’ és földi gyönyörök megvetését, ki maga is gazdagság, liir-név és múlandó örömök után vágyokodik, és illyeseket Isten’ szerelménél többre böcsiil? Valóban azt másokban véghez nem viheti, mit magában eszközölni képes nem vala. Névszerint harmadszor a’ lelkiatyának szükséges a’ béketiirés, a szelídség és alázatosság; ugyanis béketü- rés nélkül hogy fogja a’ lelkiatya kiállhatni az olly sok tudatlan, az olly sok együgyű, az olly sok szorongatott-lel- kü, az olly sok alkalmatlan, az olly sok durva-’skonokter- mészetü embert, kik még a’ gyontató-székben is illetlenül bánnak a’ lelkipásztorral? Mi pedig a’ szelídséget illeti, ez azt kívánja, hogy a’ lelkiatya tartóztassa magát a’ fölhevii- léstöl, a’ kemény és megbántó szavaktól; mert gyakran csak egy kifejezés is elégséges a’ penitentziatartó bűnös’ megzavarására , az igaz gyónás’ akadályozására, és a’ bűnösnek a penitentziatartás’ szentségétől elidegenítésére. Végre az alázatosságot tekintve szükséges, hogy a lelkiatya önmagát is bűnösnek tartsa; vagy, ha nagy bűnöket nem kö-