Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
313 vete el, vigyázzon, hogy el ne essék; bizodalmát ne az öntudományában és erejében helyezze, hanem a’ gyóntatószékbe menvén megvilágosítás és a’ bűnösök’ megtérítése végett híja a Szent Lelket segítségül. Végre vagyis negyedszer szükséges a lelkiatyának a’hivek’ lelkeiért okosan buzogni ; minthogy buzgóság nélkül szűkölködvén hamar meg fogja unni a’ nehéz és kellemetlen gyóntatási foglalkozást; tisztét hanyagon, szeretet nélkül, a bűnösökön semmit nem szánokozva, ’s a kiszabott rendelésekkel nem sokat gondolva fogja teljesíteni. Azonban eme’ buzgóság legyen okossággal párosított; az okosságot ugyanis méltán a gyóntatási foglalatosság’ lelkének tarthatni: ennek segedelmével a lelkiatya a keresztény religio’ elveit és parancsait a’különféle penitentziatartókhoz alkalmazza; helyes kérdéseket tevén tiszta ’s igaz gyónást eszközöl; a’ penitentziatartó bűnöst törödelinességre s éltének megjobbítására bírja; ugyanannak állapotához, korához, neméhez s e^yéb körülményeihez képest illő s alkalmas elégtételt ád föl; elvégre, mint a dolog természete kiváltja, a'bűnöst majd föloldozza, majd pedig a föloldozást neki megtagadja vagy elhalasztja. Továbbá a’ lelkiatya’ külső tulajdonai, mint mondottuk, az egyházi elöljárók által adott hatalmon épülnek. Ezen hatalom háromféle; minthogy részint az egyházi renden (potestas ordinis), részint az elöljárói helybenhagyáson (ad- probatio), részint az engedett hatóságon (potestas jurisdictionis) alapul. Az egyházi renden alapuló hatalom minden fölszentelt pappal akkor közöltetik, midőn a’ püspök a’ föl- szentelendöre reá teszi kezeit, ’s ugyanezt bizonyos szavak’ elmondása mellett a’ bűnök’ megbocsátására vagy föntartá- sára meghatalmazza. Hogy ezen hatalom minden lelkiatyának szükséges, vagy abból eléggé kitűnik: miszerint minden katholikus ember bizonyosnak tartja, hogy másnak mint a’ fölszentelt, papnak tett gyónás érvénytelen, és hogy csak az részesül a’ penitentziatartás’ szentségében, ki fölszentelt pap által oldoztatik föl. Mi pedig az elöljárói helyben-
