Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

papok és hívek által tulajdon lakaikból énekek között kísértettek a’ templomba; gyakran a’ miséző pap a’ többi papokkal és néppel a’ fő templomból azon templomba (ecclesia stationalis) méné, mellyben a’ misét és a’ többi isteni szolgálatot akarák tartani; végre, valahányszor valamelly köz nyomor tapasztaltatott, a’ püspök rend-kívüli könyörgéseket rendelt: illyenkor a’ püspök a’ papokkal és néppel gyakran a’ vértanuk’ sírjaihoz utazott, menet zsoltárokat, visszajövet pedig a minden Szentek’ litániáját énekelvén. Mivel pedig idő’ jártával a’ körmenetek igen megsokasodtak, és sok izetlen szertartással disztelenittettek: 1782. dec. 27-kén fölsőbb helyről olly értelmű parancsolat adatott ki, hogy az anyaszentegyház által nyilványosan elfogadott és azon körmeneteken kívül, mellyeket a’ püspökök hasznos eső’, bő termés és más hasonló isteni áldás’ nyerése végett rendelnek, semmi más illy-nemü ájtatatosság ne tartassák. Valamint az 1783. aug. 20-kán költ fölsőbb parancs meg azt rendeli, hogy a’ Szűz Máriának s egyéb szenteknek szobrai illy alkalommal ne hordoztassanak körűi. A’ már előbb, tudniillik 1781. máj. 16-kán költ fölsőbb parancs pedig azt foglalja magában, hogy csak olly zászlók hordoztassanak körül, mellyeket egy ember könnyen elbír, hogy a’ zászló-vivőknek ne legyenek különös köntöseik, és hogy a’ czéheknek külön-kiilön ne legyenek han- gász-karaik. így tehát nekünk kevesebb körmeneteink és kisebb-számú körmeneti szertartásaink vágynak, mint a’ régieknek voltának. Tudniillik mi a’ még most is fönlévö körmeneteket két rendre oszthatjuk: rendszerintiekre, ily- lyen p. o. a’ gyümölcs-oltó boldog asszony-napi, a’ virág- vasárnapi, a’ nagy-szombati, a’ márk-napi sa’t.; és rendkívüliekre , mellyeket a’ püspökök különös esetekben rendelnek. A’ körmeneti szertartások között pedig első az, hogy Krisztus’ kereszte, mint a’ kereszténység’ czimere e- löre vitetik: ez által azt akarják bizonyítani a’ keresztények , hogy ők Krisztusnak, mint a’ kereszténység’ vezé- III. KÖTET. 13