Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
149 zettel sem anyagra sem színre nem szükséges egyezniek. Azon tok (bursa) végre, melly a’ terítő fölé tetetik, arra szolgál, hogy a’ testtartó hele tetetvén mindenkor tisztán maradjon. Ezen tok iránt Gavantus (Thesaurus sacrorum rituum. T. I. a 86. lapon) azt jegyzi meg, hogy illő a’ közepére keresztet várni; hogy, midőn a’térítőre tetetik, a nyílt része a’ miséző pap felé legyen; hogy végre a’ t st- tartó, használáson kívül, hele tetessék. Az oltár’ edényeihez tartoznak mégazon kis üveg vagy érez korsócskák (amulae vel ampullae), mellyekhen az áldozatra szükséges holes vízikészittetik; hajdan nagyobb korsók (amae) voltak szokásban , mellyekbe az áldozathoz megkivántatott bor és víz töltetett. Még a’ mosó medenezéröl (pelvis) és a’ törölő kendőről sem szabad megfeledkezni; minthogy kézmosásra ezek is szükségesek. Továbbá az eddig említett tárgyakhoz járul még a’ mise-mondó könyv, melly felöl mára’ jelen kötet’ 5-dik §-ban értekeztünk, ’s mellynek misézés’ alkalmá val az oltár-vánkoson kell lenni. Egy kis csengetyü is sziik séges a’ végett, hogy Sanctuskor és Úr-fölmutatáskor háromszor jel adathassák. Ámbár azért sem tehetni szót, ha valaki csak egyszer hosszabb időig csenget; Sanctuskor ugyanis hányszor kell csengetni, a’ rovatok épen nem említik; Úrmutásra pedig ugyancsak a' rovatok azt rendelik, hogy vagy háromszor adassék jel, vagy egyszer, még tudniillik a’ pap az ostyát és a’ kehelyt leteszi. De még a’ füstölő (thurilmluiu) is néha haszonra fordittatik: így neveztetik azon edény, mellyel misézés közben sőt más alkalommal is tömjénezni szoktunk. A’ füstölővel szoros kapcsolatban vagyon a’ tömjéntartó (navicula), mellynek czélját neve eléggé kifejezi. Befejezésül megemlítjük a' födelyes kehelyt (ciborium) és a’ szentség-mutatót (monstrantiam): amazt haszonvétel előtt meg kell áldani; és arra szolgál, hogy a’ betegek’ és más áldozni kívánók’ számára az oltá- ri szentség benne tartassák; emebben pedig a’ szent ostya vagy imádás végett az oltárra tetetik, vagy körmenet’ al-
