Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
100 tudományára. Minthogy tovább a’ tulajdonkép úgy nevezett isteni tisztelet olly szent foglalatosságok' gyakorlatát jelenti, mellyek Istennek a’ hívek által gyakorlott külső tiszteletét illetik: a tulajdonkép úgy nevezett isteni tisztelet’ tudománya azon szabályok’ rendszeres öszvegét jelentheti, mellyek szerint ama’ szent foglalatosságok végzendők, mellyekkel a’ keresztény hívek Istent kiilsöké- pen szokták tisztelni. De tovább miután eme’ szent foglalatos- ságokrészint közösök, és úgyszólván mindennapiak, részint különösek és csak bizonyos körülményekben alkalmazhatók: valamint maga a’ tulajdonkép úgy nevezett isteni tisztelet rendszerintire és rendkívülire osztályoztathatik; úgy ezen isteni tisztelet’ kiszolgálásának tudományát két szakaszra oszthatjuk. Az első szakasz olly szabályokat foglal magában, mellyek szerint a’ közös és mindennapi egyházi foglalatosságok szoktak kiszolgáltatni; a’ második pedig ollyakat, mellyek a különös és csak bizonyos körülményekhez alkalmazható egyházi foglalatosságokat illetik. Ezek szerint tudományunk’ jelen fejezetét két szakaszra osztjuk, mellyek közül az első a rendszerinti, a’ második a rendkívüli nyilványos isteni tisztelet’ kiszolgálásáról értekezik. 26. §. A' tulajdonkép úgy nevezett nyilványos isteni tisztelet és annak tudományát illető néhány észrevétel. Miután az előbbi §-ban a jelen fejezetet illető általános észrevételek közöltettek : a’ természetes rend azt látszik kívánni, hogy először ugyan a’ tulajdonkép úgy nevezett nyilványos isteni tisztelet’ tárgyát, czélját, böcsét, hasznát és szükséges voltát; azután pedig ama tudománynak, melly a nyilványos isteni tisztelet’ helyes kiszolgá* lásának módját tanitja, tárgyát, czélját, tanitásmódját.
