Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
95 azon módon, azon helyen, olly számmal, a’ kezeknek olly alkalmazásával kell végezni, mint a’ rovatok (ruhricae) kívánják. Hasonlóan misézés és más egyházi foglalkozások közben a’ kezeket úgy kell összetenni, a’ térdeke t úgy kell meg hajtani, a’ szemeket úgy kell fölemelni vagy leereszteni, egy szóval minden legkisebb szertartást úgy kell teljesíteni, mint az egyházi rendelmények parancsolják. Minthogy pedig a’ most említett rovatokra és rendel- ményekre minden pap nem szokott vigyázni: természetesen az következik, hogy az oltári szentség , és más egyebek rendetlenül füstölteinek; hogy misézés közben a’ kezek nevetségesen ide oda hányatnak, vettetnek; hogy az egyházi foglalkozásokban a’ fej- és térdhajtások nem egyházi komolysággal hanem inkább a’ mostan divatozó mód szerint tetetnek. 2) Ha talán olly eset adná magát elő, hogy a' kiszolgálandó egyházi foglalatosságra a’ használandó szertartások nem volnának eléggé határozottan kiszabva ; így p. o. ha nem a’ templom’ hanem más valamelly közhasznú épület’ sarkkövét kellene megáldani, vagy olly házasokra, kik a’ házas életben már ötven évet szerencsésen elteltének, újólag kellene áldást mondani: illyen esetekben a’ lelkipásztor azon szertartásokból, mellyek hasonló alkalmakkal szoktak használtatni, szemelje ki a’ fön- forgó esethez illőket. 3) Mind azon tárgyaknak, mellyek az isteni szolgálat közben előfordulnak, czélját, erejét, értelmét, ’s azok’ üdvös használásának módját terjeszsze elő a! lelkipásztor a’ keresztény híveknek; és intse őket, hogy ne elégedjenek meg a’ külső szertartások’ üres gyakorlásával; miután bizonyos, hogy ezeknek az üdvösségre nézve semmi hasznuk nincsen, hacsak a’ belső áj tatosságot nem élesztik ’s nevelik. Főleg arra különös gonddal kell figyelmeztetni a’ keresztény népet, hogy még a’ mindennapi dolgok és szertartások, úgy-mint p. o. a’ szentelt viz, a’ szentek’ képei és szobrai, a’ különféle megszentelt tárgyak ’s más effélék sem használnak semmit, hacsak
