Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

32

legnagyobb őszinteséggel kell történnie; azután úgy kell azokat elbeszélni, mint a’ kisdedek és tudatlanok szoktak beszélni, tudniillik világosan és élénken ’s mindent személyesítve ; továbbá a’ régiek’ szokásait föl kell világosítani, ha kivált ezt az előadandó történet’ könnyebb érthetése szükségessé teszi; egy dologról nem kell sokat és sokáig beszélni, sőt inkább tanácsos azt, mi röviden előadatott, a’ hallgatók által ismételtetni; végre jó leszen a’ kisdedeket fölszólítani, mondják meg, mit ítélnek az előadott történet felől, ’s mit valának önmagok teendők ugyanazon vagy hasonló körülményekben ? Végre a’ csodákról lévén szó: különösen meg kell a’ kisdedeknek magyarázni, miszerint azt, mit csodának nevezünk, sem egyes ember sem az e- gész emberi nem nem vala képes eszközölni vagy véghez vinni; meg kell magyarázni, miszerint Isten ezt vagy azt a’ csodát azért miveié, hogy követeinek tekintetet szerezzen , és hogy isteni hatalmát ’s bölcseségét az emberek között kitüntesse. Befejezésül megemlítendőnek ítélem: miképen annak, ki szent Ágoston’ tanácsát követi, vagy ki a’ már előbb dicsérettel említett Fleury Claudiust és Gruber Ágostont helyesen utánozza, épen nem szükséges a’ bibliai történeteket különösen magyarázgatnia, ezt tenni azért nem szükséges, mivel valamint a’ hitágazatokat és erkölcsi parancsokat, úgy az egyházi szokásokat és szertartásokat a’ bibliai történetekkel legszebben összeköthetni, és így a’katechismust a’bibliai történettel helyesen e- löadhatni.

Tekintvén azután az úgynevezett evangeliumos könyvet: ennek igen régi eredetéről és a’ különböző korhoz képest különféle változásáról derék értekezést olvashatni e- zen folyóiratban: „Egyházi Értekezések és Tudósítások. Veszprémben, 1822.“ 3. k. 118 és k. 1. Hogy pedig azokat , mik e’ könyvben foglaltatnak, szorgosan és helyesen meg kell magyarázni: eléggé kitűnik ezen ismeretes könyvből : „Ratio Educationis publicae totiusque rei literariae