Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

400

ismervén az emberi természet’ gyarlóságát, és azért sajnos állapotán igaz lélekkel sajnálkozván örömest szolgálnak , és jó kedvvel tesznek mindent, mit a’ betegre nézve hasznosnak vélnek. Azonban megtörténhetik, hogy a’ beteg körül lévők, és azok, kik szolgálatára rendelvék, a’ beteg’ tiirhetetlensége és komorsága ellen panaszkodnak: ezeket intse meg a’ lelkipásztor, hogy megemlékezvén a’ betegtől vett jótéteményekről és a’ beteggeli kapcsolatról, zúgolódás nélkül teljesítsék mind azt, mire a’ betegnek szüksége vagyon. Ha végre a’ beteg a’ nyavalya és a’ nyavalyával kapcsolt fájdalmak és kínok miatt panaszkodnék: figyelmessé kell őt tenni, hogy a’ néhány pillanatig tartó nyomorúság igen nagy dicsőségnek örökké-tartó állandóságát szerzi meg nekünk Kor. II. L. 4, 17.; hogy valamint az aranyat és ezüstöt a’ tűz próbálja meg, úgy Isten’ kedves embereit a’ nyomoruság’ kemenczéje, Jézus Sirák’ fia 2, 5.; hogy végre nem méltók e’ mostani időnek szenvedést a’ következendő dicsőségre, melly megjelentetik bennünk Rom. 8, 18.

Elvégre negyedszer a’ nyavalya’ körülményeihez a’ betegség’ küljelei tartoznak. Ha a’nyavalya, mint a’ forrólázban szokott történni, heves volna: nem kell a’ beteget sok kérdéssel gyötörni; hanem inkább megismervén a’ beteg’ erkölcsi állapotát, és kitndván annak nagyobb vétkeit, biinbánatot kell benne gerjeszteni, az Isten’ és felebaráta’ szeretetét kell benne fölébreszteni, és arra kell őt inteni, hogy hagyja magát Isten’ akaratára; végre pedig illő készület után föl kell őt bűneitől oldozni. Épen ezt kell cselekedni, ha az ember attól tarthatna, hogy a’beteg gyónás közben fog érzékeitől megfosztatni: igen, illy esetben arra épen nem törekedhetni, hogy a’ gyónás anyagilag is teljes és tökéletes legyen; hanem inkább elegendőnek kell ítélni, ha a’ beteg nagyobb vétkeit meggyónván, minden vétkeiérttörödelmes bánatot gerjeszt szivében; azután pedig minél előbb a’ haldoklók’ szentségeinek fölvételére