Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

:J65

getni, majd buzgón imádkozni, majd szép példákat fölhozni , majd Krisztus’ kínszenvedéséről elmélkedni. E- gyébiránt gyakran kell illyetén kérdéseket tenni: valljon nincs e valami, mi lelkiismeretét terhelné ? valljon meg mer e jelenni az igaz biró előtt? valljon nem tartozik e valakinek jő hírét ’s nevét visszaállítani, nem köteles e valamelly okozott kárt kipótolni ? megenged e igaz szívvel mindenkinek? bánja e bűneit, és megnyugodván Isten’ akaratán békével szenvedi e a’ reá mért büntetést ? Mindezt azonban nem egyszerre, hanem bizonyos közbevetések után ’s mintegy atyailag kérdezősködve kell elejbe terjeszteni.

Negyedszer ha a’ katholikus lelkiatyának nem katho- likus embert kellene elkészíteni a’ halálra: annak ezzel is szelíden és atyailag kell bánnia; és, ha talán a’ katholika hitnek fölvételére kedvet mutatna, dicsérni kell szándékát, mind e’ mellett értésére adván, hogy ezen hit-változtatás miatt nem fog ugyan a’halálos Ítélet megváltoztatni, a’ jó lelkiismeret és szívnek elégiiltsége mindazáltal már az életben nagy örömére szolgáland, ha a’ hozzánk jövetel igaz meggyőződésből származik. Ha ezeknek tudatása után nem szűnnék az elitéit vallásának változtatása felől szólani: azokat kell szem előtt tartani, miket főlebb (jelen K. 71—74. §§-ban) a’ hozzánk visszatérők’ magányos tanítása iránt mondottunk. Az ellenkező esetre pedig, vagyis azon esetre, ha a’ halálra ítélt azon vallásban akarna meghalni, mellyben született és neveltetett: adja tudtára a’ lelkipásztor, hogy épen nincs szándéka az elitéit bűnös’ lelkiismeretén erőszakot tenni, az lévén ez órában legfőbb kötelessége, hogy a’ halállal küzdőt tehetsége szerint segítse, és vigasztalja. Egyébiránt némelly közös imádságokat p. o. az illy szavakkal kezdődő 50-dik zsoltárt: „Könyörülj rajtam Isten, a’ te nagy irgalmasságod szerint“ elmondhatni vele, hogy így ő isájtatos lélekkel lépjen a’vesztő helyre.

Elvégre ötödször ha a’ halálra kárhoztatott bűnös ke-