Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
366 gyeimet nyerne: először is az orvosnak kell őt átadni, azután pedig úgy kell vele bánni, mint az előbbi §’ útmutatása szerint azokkal szokás, kik kiáltván büntetésüket szabadon bocsáttatnak. 94. §. Befejezés. Az előbbi §-ban mondottuk, miszerint azon lelkiatyának, kire a’ halálra Ítélt fogoly’ gondviselése bizatik, egyebek közt oda is kell irányoznia, hogy a’ szegény bűnös üd- vösséges oktatások és intések között vezettessék a’ vesztő helyre. E’ végett a’ halálra rendelt napon, mielőtt a’vesztő helyre kimennének, a’ lelkiatya azokat, miket az előbbi napokban előterjesztett, röviden emlékezetbe hozhatja; azután megújítván a’ bünbánást, sőt a’ gyónást is, ha szükséges volna, a’ bűnös által ismételtetvén, ugyanezt újra föloldozliatja; végre pedig előterjesztheti az okokat, mely- lyek a’ bűnöst arra bírhatják, hogy a’ halálos ítéletet sőt magát a’ halált is alázatos és bűnbánó szívvel és lélekkel fogadja. Melly alkalommal ezen intésnek is helye lehet, hogy a’ bűnös út közben ne tekintgessen ide oda, hanem inkább szemeit a’ feszületre függesztvén, vigyázzon az üdvös intésekre és az előtte mondandó ájtatos imádságokra. Ezek’ teljesítése után ügy ekezzék a’lelkiatya a’szerencsétlen kikésérendőnek elméjét épületes elmélkedésekkel, erényes indulatokkal, úgymint hittel, reménynyel, szeretettel , törödelmességgel, Isten’ akaratán való megnyugvással, továbbá ájtatos imádságokkal, a’ mennyei atyához intézett fohászkodásokkal és más illyesekkel elfoglalni. A’ vesztő helyen újólag kérdezze meg a’ bűnöst, ha nincs e valami szivén, mit talán még meg kellene gyónnia? Ha talán még valami lelkiismeretét terhelné; ismét meg kell őt gyóntatni, végre pedig szükséges intés és vigasztalás után föl kell üldözni. Ha a’ bűnös annyira miveit volna, hogy beszédet tarthatna, vagy az összesereglett közönségtől bocsánatot
