Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
363-------------- •. c ■ //X L... kai kisebb mértékben érendi a’ bűnöst, ha csendös lélekkel és törödelmes szívvel fogadja a’ reá mért büntetést, ha azon károkat, mellyeket másoknak bűntettei általaközött, kipótolja, ha befejezésül Istentől és emberektől legnagyobb alázattal bocsánatot kér. Második kötelessége a’ lelkiatyának e’ tárgyban abból áll: hogy minden vétkei’ általános meggyónását ajánlja a’ bűnösnek, és hogy őt azon esetre, ha az ajánlott gyónásra késznek mutatkozik, a’ lelkiismeret’ megvizsgálásában segítse, hogy végre vétkeinek eleven leírása által arra bírja, miszerint a’ bűnös vétkeit őszintén megbánja, azokért illő- leg eleget tegyen, és a’ halált is bűnbánó lélekkel ’s pe- nitentzia-tartó szívvel fogadja. Ha pedig a’ biinbánás’ eszközlése végett fölhozott különféle okok által a’ bűnös meg nem indulna, vagy pedig a’ mellett makacsul megmaradna, hogy nem fog penitentziát tartani: a’ lelkipásztor ezen ko- nokság’ okát iigyekezzék kitanulni, és eliez képest iparkodjék alkalmas gyógyszereket kigondolni. Ha talán a’ bűnös a’ hit’ dolgában nem volna eléggé jártas: a’ hit’ főbb czikkelyeire röviden meg kell őt tanítani. Ha fejessége által azt reménylené eszközölhetőnek, hogy majd a’ hozott ítélet nem fog végre hajtatni: meg kell neki mutatni, hogy reménye alaptalan. Ha a’ bűnösnek egy bizonyos lelkiayá- hoz nem volna bizodalma vagy legalább hajlandósága : más lelkiatyákat kell hozzá küldeni. Ha ezek után is a’ veszedelmes átalkodottságban a’ bűnös továbbra is megmaradna: először ugyan gyöngébb, azután pedig erősebb, p. o. a’ négy utolsó dolgok’ élénk rajzából kölcsönözött okokkal kell elfajultságát ostromolni, és komoly, nyomos szavakkal kell elejbe terjeszteni, miképen az Isten előtt kell minden tettéről számot adnia, miképen még az emberek’ gáncsoló Ítéletét sem fogja kikerülhetni, miképen végre az átalkodott sziviiséget az örök kárhozat szokta követni; sőt némeliy esetekben annak is igen jó sikere szokott lenni, ha a! lelkiatya egy két súlyos és erőteljes szót ejtvén (p.
