Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
357 92. §. Azoknak magányos tanítása, kik bűntetteik miatt börtönbe jutnak. Olly emberekről, kik az emberi társaságnak ártalmas tetteik miatt fogságra, köz munkákra vagy halálra kárhoztatnak , a’ lelkipásztor tartozik gondoskodni először azért, mert illy-sorsu emberek leginkább reá szorultak az oktatásra, intésre és vigasztalásra, és mivel illyen emberek, már helyeztetésöknél fogva, igen hajlandók a’ lelkipásztor’ tanácsának elfogadására és követésére. Azután a’ köztársaságnak nagy haszna vagyon abból, ha a’ foglyok őszintén megvallják tetteiket, sőt bűntársaikat is titkolódás nélkül kivállják, hogy így az igazság a’ törvény’ értelmében helyesen kiszolgáltathassék; a’gonosztevők pedig törödel- mességre induljanak és életüket teljesen megjobbitsák. Ez okra nézve az 1819-ki jul. 6-kán költ kir. parancs világos szavakkal azt rendeli, hogy a’ tömlöczben foglyoskodók a’ lelkipásztor által vétkeik’ törödelmes megbánására és a’jónak követésére intessenek, hogy így a’ megvesztegetett erkölcsök’javulása eszközöltethessék. Hogy pedig a’ pásztori gondoskodás és királyi rendelet azon czélt elérhesse, melly miatt a’ foglyok börtönben tartatnak, vagyis hogy az erkölcsök megjavuljanak és a’ büntettek mások’ üdvös rettentésére megboszultassanak; a’ lelkipásztornak a’ következő szabályokat kell szem előtt tartania: 1) az, ki a’ foglyokat sikeresen oktatni, vigasztalni ’s javítani akarja, szeretetet és bizodalmát köteles magának szerezni; ez okra nézve a’ lelkipásztor a’foglyok iránt szelíd, nyájas, irgalmas legyen, ’s jó szivét irántok ne csak szóval hanem tettel is bizonyítsa; panaszaikat figyelemmel hallgassa; keményebben őket ne dorgálja; vétkeiket keserűen szemökre ne hányja; sőt a’ fogság’ kezdetén még azt se kérdezze, miért jutottak börtönbe, mert különben ezen nyomorultak azt gondolhatnák, hogy a’ lelkipásztor a’ fenyítő hatalom-