Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
mal egyet ért, és kérdezősködése által a’ bűntetteknek akar nyomába jőni. 2) Atyailag folytatott beszélgetés által tanulja ki természetüket, elméjük’ és szivük’ állapotát: e’ végett úgy vezetvén a’ beszéd* fonalát, hogy ünmagok adják életük’ rajzát; ha ugyanis a’ lelkipásztor ezt kinyerheti, künnyü leszen az erkülcsi rósz’ forrását és a’ büntettek’ kútfejét fülfüdüznie, és az igaz javulást eszküzülnie. Mivel pedig az illy emberek a’ religio’ dolgában egészen járatlanok, az erkülcsre nézve teljesen elhagyattak, és balitéleteiket tekintve szürnyü makacsok szoktak lenni: természetesen az küvetkezik, hogy tehetségeikhez képest a’ religio’ főbb igazságaira, az Isten- ’s emberek-iránti sze- retetre, az erények1 és vétkek’ ismeretére, a’ kürükhez tartozó kötelességek’ teljesítésére kell őket oktatni ’s vezetni; hogy szerencsétlen állapotjok’megismérésére’s gonoszságuk’ gyiilülésére erős okoknál fogva kell őket indítani; hogy azon véleményüket, mintha a’ büntetés’ kikerülése végett szabad volna tetteiket eltagadni, meg kell czáfolni; hogy végre a’ lelkipásztornak kötelességében áll őket az iránt meggyőzni, miszerint a’ polgári hatalomnak, ha valami felől kérdeztetnek, tartoznak hazugság és kétértelműség nélkül egyenesen felelni, tartoznak bűntársaikat fül- füdüzni, tartoznak rósz tetteiket megbánván életüket megjobbítani. Arról talán szükségtelen szólani, hogy nagy vétket küvetne el azon lelkipásztor, ki illy embereket a’ végett, hogy bűneiket menthessék, vagy büntetésüket köny- nyithessék, valamiféle ál-fogásokra oktatna. Ha talán 3) az illy-sorsu emberek a’ fenyítő hatalom’ igazságtalansága, vagy a’ hozott ítélet’ keménysége iránt tennének szót: mutassa meg nekik a’ lelkipásztor, hogy a’ szentirás szerint is (Rom. 13, 1—4.) kell a’ köztársaságban olly hatóságnak lennie, melly az elkövetett bűntetteket megboszulja; hogy a’ vádlók, poroszlók ’s itélő-birák Istentől vevék hatalmukat; hogy küvetkezőleg ezeket azért, mert tisztüket teljesítik, nem szabad gyűlölni, sőt inkább mint az igazságnak