Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
2 66 okot, hogy annyi einher elszakadjon az anyaszentegyliáz- tól; hiszen a’ visszaélések nem az anyaszentegyháztól, hanem egyes emberektől vevék eredetüket. Meg kell mondani, hogy akkor, midőn némellyek az anyaszentegyháztól elszakadának, úgy szólván, az egész keresztény világon egyedül katholikusok valának; hogy azok, kik magokat az anyaszentegyház’ visszaéléseinek kiirtása végett küldötteknek állították, ezen küldetésüket sem példás élet- módjok, sem csodatételek által he nem hizonyíták; hogy végre még magok a’velünk ellenkezők sem tagadják, hogy a’ közönséges keresztény annyaszentegyház’ kebelében elnyerhetni az örök üdvösséget. Itt elvégre még csak azt jegyezzük meg: miszerint a’ fünforgó oktatás közben gondosan kerülvén minden rágalmat, a’ legnagyobb őszinteséggel, szeretettel, szelídséggel és béketüréssel kell tenni mindent. És ime itt azon fő pontok, mellyeket általában azok’ oktatása közben kell szem előtt tartani, kik nincsenek ugyan az anyaszentegyház’ kebelében, de mégis keresztények. A’ mi jelesen azokat illeti, kik az ágostai vallástélelt követik: ezek még Luther Márton’éltében jövének hazánkba. Azon hitágazatok, mellyekben tőlünk különböznek, körül-belül a’ következők: az ó- és új szövetségi szent könyvek közül némellyeket megvetnek; a’ hagyományt nem tartják olly kútfőnek, mellyhől a’ keresztény hitet ’s erkölcsöt meríthetni; az anyaszentegyház’ csalhatatlan tekintetét nem ismerik meg a’ hitágazatok’ és erkölcsi parancsok’ meghatározására nézve; azt mondják, hogy Krisztus az ő egyházában sem prímást nem rendelt, sem egyházi rendet; azt állítják, hogy a’ szentirást kiki törvényesen magyarázhatja; csak a’ keresztséget és oltári-szentséget tartják új-szövetségi szentségnek; az oltári-szentségben Krisztus’ testét csak vételkor hiszik jelen lenni, és pedig úgy, hogy a’ kenyérnek és bornak nem csak színe hanem valósága is megmarad; a’ szent mise-áldozatot, a’ szentek’ tiszteletét és segitségül-hivását, a’ más-világi tisztitó
