Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

267

helyet, és a’ halottakért való imádkozást megvetik; a’ hunok’ meggyónását hasznosnak ismerik, de hogy azt Krisztus rendelte volna, tagadják; a’jóságos cselekedeteket szükségteleneknek mondják azt tanítván, hogy az emher a’ hit és a’ Krisztus’ érdemeiben helyezett bizodalom által megigazúl, és iidvözül; vágynak még más czikkelyek is, mellyekben a’ közönséges keresztény anyaszentegyháztól különböznek és eltávoznak főleg azok, kik, a’ szakadás’ első szerzőivel ellenkezni bátorkodnak. Már ha valaki az ágostai vallástételt tartók közül a’ közönséges keresztény anyaszentegyház’ kebelébe visszajőni kívánna: a’ tanítónak a’ fölhozott, vita-alatti hitágazatokat úgy kell előterjeszteni’s forgatni, hogy a’tanítvány világosan átlássa, miképen a’protestánsok’ tanitmánya hibás és alaptalan, az anyaszentegyház’ hite ellenben igaz és alapos. Egyébiránt itt haszonra fordíthatni azokat, miket a’ pásztori tanítás’ általános tudományában a’ religioi igazságok’ tanításáról és a’ religioi tévelygések’ megezáfolásáról mondottunk. Azon esetre pedig, ha a’ hozzánk visszatérni kívánkozó előbbi vallástételétől annyira eltávoznék, hogy a’ hitetlenek közé volna számítandó, tartassanak azok szem előtt, miket a’ jelen K. 66—68. §§-ban azoknak magányos tanítása iránt bővebben előterjesztettünk, kik nem eléggé erősök a’ hitben.

Tekintvén továbbá azokat, kik a’ helvetziai vallástételt követik és reformátusoknak is neveztetnek : ezek egyebek közt abból eredtek, hogy Luther és Calvin az Úr’ vacsorája iránt nem tudának megegyezni; tanitmányukat pedig II. Lajos’ holta után kezdették hazánkban terjeszteni. Ámbár a’ fő czikkelyekben az ágostai vallástételt követőkkel megegyeznek: vágynak mindazáltal saját hitágazataik is. így ők is csak a’ keresztséget és oltári-szentsé- get tartják új szövetségi szentségnek; nem engedik meg, hogy ezen szentségek önerejekből (ex opere operato) munkálják bennünk az isteni malasztot: az oltári-szentséget *

*