Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

253

vetkezőleg állapota nem az ördögtől, hanem más okokból származik. Ha a’ lelkipásztor’ tanításán és intésein a’ tanítandó meg nem nyugszik : jó leszen különféle kérdések által természetét, ’s mind testi mind lelki tulajdonit kitanulni. Azonban, midőn ez eszközöltetik, nem tanácsos a sokaságot beereszteni; és sokkal jobb, ha illyetén kikérdezés’ alkalmával a’ lelkipásztoron kiviil egy, két értelmes orvos, vagy sebész, ’s azután valainelly polgári tisztviselő ielen vagyon. Ha a kérdések után az tűnnék ki, hogy az egész dolog tudatlanságból, elmebeli gyöngeségből, vagy pedig a’ test’ beteges állapotából eredeti; a’ lelkipásztornak tisztében áll a’ tanítandóval atyailag bánni, és őt a’ hibás véleménytől megszabadítani. Ha pedig valaki ördöngösnek csak tettetné magát, hogy így magát kitüntethesse, vagy pénzt gyüjthessen: ez illyen csalfaságot legkomolyabban meg kell dorgálni és fenyíteni; hogyan is bátorkodik egy valaki illyen dologban másokat vakítani ? Azért minden ollyan csalárd embert a’penitentziatartásra kell inteni, sőt, ha valakinek kárt okozott, elégtételre kell kényszeríteni. Ha végre valaki a’ hibás véralkat vagy egyéb nyavalya miatt gondolná magát ördöngösnek : illyent vigasztalni kell, és azon tanácsot kell neki adni, hogy illyen hiábanvalú gondolatokat vessen ki elméjéből, kerülje a’ magányosságot, menjen társaságokba, és a’ lelkiatya’ tanácsain kívül használja az orvosok’ rendelését. Itt talán aztis fölhozhatjuk , mit Powondra J. T. „Systema Theologiae Pastoralis. T. IV.“ a’ 196-dik lapon mond: hogy tudniillik azok, miket némelly régibb Rituálék az ördöngösökre nézve rendelnek, már most nem hasznavehetők.

70. §. Azoknak magányos tanítása általában, kik az anyaszentegyliáz’ kebelébe föl akarnak vetetni.

Minden keresztény, főleg pedig az egyházi személy köteles Krisztus urunk’igaz tanitmányát előmozdítani, és