Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
249 nek hálát; azután mindennemű kétségeit a’ keresztény ka- tliolika hit ellen el kell oszlatni, valamint azon alkalmakat is el kell hárítani, mellyek ugyanöt a’ közönséges keresztény anyaszentegyház’ elhagyására bírhatnák; meg kell öt erősíteni azon szándékban, hogy a’ katholika hitben megmarad, és életét Krisztus’ parancsihoz alkalmaztatja; végre el kell készíteni, hogy a’ penitentziatartás’ szentségéhez és az oltári szentséghez buzgó szívvel járuljon. A’ második esetben, vagyis ha előbbi, erősen föltett szándékához képest kilép a’ katholikusok közül, és mánnár el akar távozni: újólag komolyan meg kell őt inteni, miként szoros kötelességében áll állandóan megmaradni azon hitben, mellyet belső meggyőződése szerint igaznak tart; arra is meg kell emlékeztetni, hogy, ha talán ma holnap tettét megbánná, vagy kétségei támadnának, kötelessége leszen a’ dolgot újonnan megfontolni, melly esetre a’ lelkipásztor ajánlja neki kész szolgálatát; továbbá sürgetni kell, hogy más vallásra átmenvén, gyakran gondolkodjék a’ religioi igazságok fölött, a’ religióval nem-gondolástól és a’szabados élettől pedig óvakodjék; végre meg kell neki hagyni, hogy szorosan azon hazai törvényekhez és királyi parancsokhoz tartsa magát, mellyek a’ religiót tárgyazzák; és csak ezek után kell neki illy-értelmű bizonyságot adni: „Alúlirt ezen rendeim által megismerem, hogy ez és ez a’ kegyelmes királyi parancs’ következtében rendelt hat-héti oktatást illőleg kiállotta; és hogy mind e mellett megmarad azon szándékában, melly szerint a’ közönséges keresztény anyaszentegyház’ kebeléből ki akar lépni.“ Azonban meg kell jegyezni, hogy illyetén bizonyság’ kiadása nem mindenkor szükséges ; mivel a’ távozni akarónak más utón és nem a’ lelkipásztor által adatik tudtára, hogy az átmenet neki megengedtetik.
