Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

69. §. A’ babonás-hitiíeknek magányos tanítása.

Azon tanítandók, kikről a’ jelen szakaszban eddig értekeztünk , kevesebbet hisznek vagy tesznek, mint kötelességük szerint kellene hinniek vagy tenniek ; a’ babonás- hitnek ellenben, kikről most szándékozunk szólani, többet hisznek vagy tesznek, mint tisztük kívánja. Valamint tehát amazok fogyatkozás (defectus), úgy ezek túlzás (excessus) által vétkeznek. A’ babonának vagyis babonás hitnek fogalmát és fölosztását e’ helyen elmellőzziik , valamint egyéb ide tartozó ismereteket is már csak annál fogva is itt elhallgatunk; minthogy ezekről a’ keresztény Erkölcstudomány bővebben értekezik. Azt mindazáltal itt is említendőnek ítéljük, hogy a’ köznép között kétrendbeli babona uralkodik, úgymint vallási és természeti. A’ vallásihoz a’ köznépnek különféle balvéleményei tartoznak: hogy p. o. az Isten jó, ’s azért senkit, akárhogyan él, el nem kárhoztat; hogy az ember Istent külsőleg tisztelvén eleget tesz kötelességének ; hogy a gyónás és áldozás, biinbánat és életjobbítás nélkül is, elégséges a’ bünbocsánat’ megnyerésére ; hogy minden vétek’ oka és szerzője az ördög. Minthogy ezen és más hasonló balvélemények nagyobb részént tudatlanságból vagy a’ szív’ gonoszságából erednek: egész gondját arra kell fordítani a’ lelkipásztornak, hogy a’ balvéleményeket kiirtván helyes képzeteket terjeszszen elő a1 religióról; és hogy a’ babonás-hitüeket részint győző, részint indító okok által, mellyeket a’ dolog’ természetéből, vagy a’ Hit- ’s Erkölcstudományból kölcsönözhetni, jobb útra vezesse.

Mi pedig a’ természeti babonát illeti; a’ nép között háromfélét vehetni észre: a’lélekjárást, az ördöggel szövetkezést és az ördöngösséget. Tekintvén azokat, kik azt hiszik, hogy a’ lelkek haza járnak, és az embert különféleképen kisértik: ezeknek meg kell mondani, hogy a’ lé-