Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
223 föl is találni reményük. Második helyre teszszük a’ betegség’ vagy más valamelly nyomorúság’idejét; minthogy az ember illyenkor a’ földiektől elválva az örök élet felől szokott gondolkodni, és így az üdvös tanítás’ elfogadására is készebb ’s alkalmasabb. Harmadszor jó alkalmat nyújt azon idő, mikor valaki állapotát változtatja, mikor, teszem, valaki házasságra lép, vagy valamelly nagyobb hivatalt vészén föl. Negyedik helyre tehetjük a’ látogatás’ idejét, mikor tudniillik a’ lelkipásztor vagy tiszteletből vagy hivatalból hívei’ házához megy; vagy megfordítva a’hívek mennek őhozzá tanítás, tanács vagy panasz végett; sőt haszonra fordíthatni még azon alkalmat is, ha talán sétálás közben találkozik a’ lelkipásztor híveivel. Ötödször a’ szeretet és okosság sok jó alkalmat fog mutatni , menyben a’ buzgó lelkiatya szeretett híveit hasznosan taníthatja ’s üdvösen intheti. Végre a’ többi körülményeket tekintve azt mondjuk, hogy magányos tanítás közben ezekre is gondosan kell ügyelni. Erre nézve, mint inár előbb is mondottuk, nem csak általában kell a’ tanítandó hívekre figyelmezni; hanem minden tmitvány’ természetét, erkölcseit, indulatit, gyöngeségeit, szükségeit jó módjával kikeli tanulni: így p. o. egészen másként kell azon tanitványnyal bánni, kinek szelíd, tanulékony természete és jámbor erkölcse vagyon, mint azzal, ki egészen ellenkező természettel és erkölcscsel bír; azután nem kell ollyankor az oktatáshoz fogni, midőn a’ tanítvány valamelly indulat által el lévén fogva nem képes az oktatást elfogadni, sőt inkább ki kell keresni az alkalmat, midőn a’ nyomorúságban helyezett , vagy a’ lelkiismerettől raardosott, vagy a’ lelki- pásztortól idegenkedő ember kész a’tanítást meghallgatni. Azután vigyázzon a’ tanító önnön elmebeli tehetségeire, erkölcseire, indító okaira ’s czéljaira; hogy p. o. az, ki gyöngébb észszel bír, soha ne fogjon a’ hitetlenek’ czá- folásához; mert különben az történhetnék, hogy a’ tanító nem bííván a’ kétségeket eloszlatni, az ügynek többet ártana mint használna; hasonlóan azon tanító, ki talán maga sem eléggé mértékletes életmódjában, csak óvakodva szóljon a’ inértékletlenségről; mert különben azt fogják nekimondani: orvos! magadat gyógyítsad; tartsa * IX. KÖTET. 15
