Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

226

szeme előtt minden tanító Isten’ dicsőségét és a’ lelkek’ üdvösségét, és ezeken kivűl semmi másra nem irányozván , részrehajlás , kényelem-keresés , liaszon-lesés és minden személy tekintet nélkül tanítson mindenkit, kinek szüksége van oktatásra; a’ hívek’ hotránkoztatásának kikerülése végett soha ne tegyen különbséget a’ szegények és gazdagok között; ’s vigyázzon, hogy ezen pásztori kötelesség’ teljesítésének alkalmával földi dolgokba ne avatkozzék, és hogy valami veszedelmes ismeretséget ne kössön: mert különben veszélyre teszi ki böcsületét, tekintetét sőt erkölcsét is; vagy legalább elveszti idejét és lelki nyugalmát. Végre tekintsen a’ tanító a’ hely’, idő’ és minden egyéb dolog’ körülményire, és tanítását alkalmazza ezekhez: így az okos tanító soha nem fogja a’ szülőket gyermekeik’jelenlétében inteni, annál kevesbbé dorgálni; nem fog a’más-nembeli személyekkel magányosan beszélgetni, hacsak ezek’ üdvössége és a’ pásztori hivatal nem kívánja; egy szóval majd mások előtt, majd mások’ távollétében ; majd világos, majd homályos szavakkal; majd egyenesen majd csak közbe vetve, mint tudniillik a’ körülmények kívánják, fogja a’ híveket tanítani.

ELSŐ SZAKASZ.

Magányos tanítás a’ tani tan dók’ belső állapotát tekintve.

63. §. A* jelen szakasz1 tárgyainak’ rende.

Az előbbi §-ban világosan kimondottuk, hogy a’jelen szakaszban a’ magányosan tanítandó hívek’ belső állapotát fogjuk szemünk előtt tartani: ezen belső állapot által azokat értvén, mik az ember’elméjét, érzelmeit és akaratát illetik. így tehát a’ magányosan tanítandókat tekintve először is az elme’ állapotát fogjuk fontolóra venni, és pedig úgy, hogy mind azokra, kik azanyaszentegyház’kebelében vágynak, mind azokra, kik ezen egyházon kívül vágynak,